A jelek szerint kiürült az államkassza, így csökkennek az állami szektorban a bérek, a nyugdíjak és a segélyek. Emiatt az jócskán megnőtt az elszegényedés kockázata…
A tavaly 1,6 millió ember volt abszolút szegény, a Világbanki 4 PPP dollár/nap/fő szerint, ebből 43 százalék gyermek (eltartott kiskorú). Ez összesen a népesség 7,5 százaléka, hivatalosan. Az EUROSTAT 2008-as jelentése szerint minden ötödik ember szegény volt 2008-ban. Pillanatnyilag hivatalosan az átlagjövedelem 1700 RON, a minimális jövedelem (a legális) 600 RON – a valós nyilván alatta van, a medián – a leggyakrabban keresett jövedelem valahol az 1200 környékén. Kerekítve, természetesen és a csökkenés előtt.
Mi várható? Az abszolút szegénységi ráta drasztikusan növekedni fog, a jövedelem egyre nagyobb hányada megy majd el élelmiszerre, vagyis az életben maradásra. Hiszen a népesség jó harmada a szegénységi küszöb felett tömörül. Megnövekszik a munkanélküliség is, ami ok is és következmény is, és természetesen csökken a társadalmi bizalom mértéke. Vélhetően a kriminalitás is növekszik, csökken a gyermekvállalási kedv. A kivándorlás nem biztos, mert nemigen van hova. Mindenhol válság van éppen.
Mindennek fő oka „a válság”, a kezdeti pénzügyi, aztán a gazdasági, pillanatnyilag pedig az államháztartás válsága. Most inkább az államok vannak csődben, jobb helyen a gazdaság elkezdett így-úgy működni. Az államok nagymennyiségű pénzt pumpáltak a bankszektorba, emiatt hitelre volt szükségük, a népesség meg ezt fogja nyögni egy jó ideig. A pesszimista becslések szerint minden hazai állampolgár egy jobbacska alig használt nyugati autó árát kell „kispórolja”. Ha négytagú a család, négy autót! Emiatt vélhetően a közeljövőben egyre többen szakadnak majd ki a társadalom kötelékeiből. Ez egyébként az utóbbi húsz év harmadik elszegényedési hulláma. Pillanatnyilag a szociális ellátó rendszereknek a radikális átszabása folyik: a jóléti államnak egyszerűen vége. Egy univerzális elvekre épülő intézményes szociálpolitikai rendszert alakítanak át, szelektív elvekre épülő reziduális rendszerré. Mondhatni, a segélyezést liberalizálják, az állam kihátrál a segélyezésből. Helyette a magán és a civil szféra kellene lépjen, de kiderül, milyen sikerrel. Lényeg, hogy csak egyeseket, rövid ideig, a rászorultság bizonyításával támogatnak majd, kevesebb pénzbol.
Esély van arra is, hogy a belső társadalmi feszültségek megnövekedjenek, főleg hosszabb távon. Aztán politikumba vetett bizalom tovább csökken, amit a populizmus és esetleg a szélsőséges irányzatok iránti fogékonyság megnövekedése kísér.
Mi a teendő? Nem tudjuk, de egyén lehetőség szerint most jobban tartsa a kapcsolatot a rokonsággal, családdal, a gyermekeit járassa iskolába, ha teheti vállaljon másodállást, optimalizálja kiadásait, takarékoskodjon, és ha lehet, tegyen félre pénzt. A rossz időkre.