Nyílt tér – Kolozsvári bringások avagy négy helyett jobb a kettő?

A kolozsvári közlekedés hírhedten problémás – bármerre megy az ember át kell haladnia a történelmi Belvároson, aminek középkori szerkezete képezi az útrendszert; az országban itt az egyik legmagasabb az egy főre jutó autók száma; a közlekedési kultúra pedig autópárti és többnyire intoleráns; a tömegközlekedésben pedig nincsen semmilyen konkurencia (a RATUC állami monopóliumot képez).

Azonban a közelmúltban mégis történtek optimizmusra okot adó fejlemények: a biciklivel közlekedők száma szemmel láthatóan megnövekedett, érzékelhetően trendy lett kerékpárral közlekedni (világos, nem mindenkinek). Ebben – úgy vélem – az áttörést a Critical Mass által tudatosan, kitartóan és makacsul kitaposott út mentén a Polgármesteri Hivatal által üzemeltetett ingyenes és a fiatalokat megcélzó kölcsönzőrendszer jelentette. Annak ellenére, hogy a kerékpárutak kaotikusan futnak, hektikusan kezdődnek és érnek véget, illetve a gyalogoson látszólag nehezebben barátkoznak meg a bringásokkal, mint az autóvezetők.

Örvendetes, hogy a biciklizők csoportja legitim elemévé vált a városi közlekedésnek– már senki sem tekinthet el tőlük, a fogalomban számolnak velük és (még) nem történt súlyosabb beleset sem, aminek áldozata biciklis lett volna.

A biciklis trendnek van néhány jól kirajzolódó sarokpontja, ami tanulságos lehet más városok számára is. Világos, hogy a fiatalokat kell megcélozni (fizikailag erősebbek, nyitottabbak, többet utaztak és tapaszaltak hasonlót, illetve sokuknak autóra még nincsen pénzük). A habituális biciklizők később majd nehezebben mondanak le a kerékpár használtáról, ha mégis autótulajdonosok lesznek. Továbbá, a tinédzserek számára szocializációs ágensként működnek, akiket „leutánozhatnak”. Aztán, a kölcsönző rendszer sikere nem csupán multiplikatív faktorként hat, hanem vonzó is: egyéni szinten a racionális költség-haszon kalkulus mindig pozitív – ingyen biztosít a gyaloglásnál gyorsabb közlekedést. Más szavakkal sok esetben „jobban megéri kölcsönözni”, mint például buszra, trolira várni. Akik pedig habituális biciklizők lettek (a korábbi ingyen tréningezők), azok közül (is) kerünek ki, akik később saját bringát vásárolnak majd.

Mindennek a környezeti pozitív hatása sem elhanyagolható.

Társadalmi problémák – Társadalmi tőke és a You Tube

Mi a kapcsolat a You Tube, Petrozsény, a kapitalista nagytőke és egy aspiráns rendező között? Az amerikai patinás hetilap, a Newsweek másfél hónappal ezelőtt megjelentetett egy cikket, amiben a gazdasági válság által okozott problémák szerint a Top 10 Haldokló Városok listáját adták meg. Ebben a listában szerepelt Michigan állam nyugati részében lévő Grand Rapids is. A települést „Bútorvárosként” is nevezik, mert itt van a székhelye a legtöbb nagy amerikai bútorgyártónak, a népesség jó része pedig ebben az üzletágban foglalkoztatott. A város egyébként a második legnagyobb ebben az államban, az „Autóváros” Detroit után. (A hírhedt lista amerikai városokat tartalmazott). Tény, hogy egy ilyesféle topon nem feltételnül ildomos ott lenni... Így jött a tiltakozás, a térre menés is!

A hír hallatán a helyi lakosság valósággal fellázadt a kiadvány ellen: rekordidő alatt „összálltak”, megtárgyalták a teendőket, feladatokat osztogattak, majd ennek eredményeképpen egy tízperces videót készítettek, amiben a főszereplő maga a lakosság (a polgármestertől a pizzahordó legényig és a bátor tűzoltókig mindenki felvonul benne). Ők leleményesen láttatják, hogy Grand Rapids igenis él és virul! A video a You Tube-on nézettségi rekordott döntött, a Newsweek-nek pedig magyarázkodnia kellett.

A kisfilm önmagában is érdekes, hiszen szimbolikusan, játékos narratívában, magukat hús-vér emberként felvállaló főszereplőkként pergő módon prezentálják hétköznapjaikat. Nem fikcionált történet ez, hanem maga kőkemény élet! Pontosabban a harc az életért, a megmaradásért az üzleti térképen.

De sokkal érdekesebb viszont mindaz, ami a film mögött van, vagyis az a társadalmi realitás, ami lehetővé tette, hogy a tiltakozás e szimbolikus formája valósággá váljon. És mi van mögötte?

Elsősorban társadalmi tőke, olyan közös érték, amit ilyen határhelyzetekben „le lehet hívni”: kooperáció az emberek és a hatóságok között, akik e cél érdekében együtt tudtak működni és közösen belátták, hogy ellenkező esetben mindannyian veszítenek. A rossz hír, a stigma (Haldokló Város) nem csupán gátolja a beruházásokat, hanem el is űzheti a meglévő vállalkozásokat, tehát tovább rontja az amúgy sem fényes gazdasági kilátásokat. Hiszen az emberek önként szerepeket kellett a filmben vállalniuk, a városvezetésnek le kell zárni az utakat, a hatósági embereket e cél érdekében kellett mobilizálni (rendőrők, tűzoltók, bürokraták „szabadot” kaptak, hogy szerepeljenek vagy segédkezzenek a filmben), az üzelti szférát pedig meggyőzni, hogy mindez neki is érdeke. Másodsorban pedig anyagi tőke és szponzorok kellettek, hiszen e profi móka sok pénzbe került. Továbbá, korábbi hasonló kooperatív tapasztalat is kellett, mert egy ekkora skálán szervezett kollektív akció és cselekvés a semmiből nem tud csak úgy összejönni. A 2008-as Facebookon szervezett tömeges párnaháború spontán, netroot menti szervezése jó főpróbája volt a jelenlegi performansznak (ekkor húsz percig több ezer ember párnaháborúzott egy Facebookon meghírdetett csatában a város központjában, „csak úgy”). Végül pedig a know-how, ami látszólag profi szinten megvolt (a kisfilmet HD minőségben vették fel), illetve maga az ötlet, hogy a videomegosztón egyenesen az Élő Világnak üzennek.

De miért érdekes ez Romániában, Krisztus után több mint kétezer évvel? Hát elsősorban azért, mert amint a hazai keserű tapasztalat mútatja, egy ilyen recepthez nincsenek meg az összetevőink. El tudnánk képzelni, hogy Petrozsény, van Zalatna eképpen válaszolna, amikor bármilyen hatóság azt nyilatkozza, hogy a város tele van ál-betegnyudíjassal, szociálisan asszisztáltakkal vagy egyszerűen „pofátlanul nagy fizetésessel”, csupa lusta emberrel, aki nem akar másodállást vállalni, inkább az államot fejné?

A társadalmi és bizalmi tőke, az emberek közötti szolidaritás hiánya, a közösség töredezettsége miatt aligha. Ennek ellenére viszont a You Tube-on nézettségi rekordokat döntő kisfilm mégis bárkinek tanulságos lehet ebben a kilaposodott világban Gyergyótól Kashmirig, hiszen az ötlet adott, működik és hatásos. Egy újabb eszköz lehet a periférián élők kezében, amivel társadalmi problémákat tematizálni lehet.

Petrozsényi amatőr filmesek előnyben?

http://www.youtube.com/watch?v=ZPjjZCO67WI