2014. szeptember 7., vasárnap
Fociológia - Kezdődik a válogatott lejtmenet
A
társadalomban semmi sem történik teljesen véletlenül: szociológusi szemmel
nézve a dolgokat, mindennek megvan a maga szabályszerűsége, (kulturális) mintája.
Ez a sporttal és a focival is így van: társadalmi beágyazottsága révén egy jól
kitapintható és megragadható minta mentén
„működik” – vagy a foci esetében éppen nem működik. De mindennek megvan
a maga útja, rendes kerékvágása. Mire lehet számítani?
„A
kudarc”. Nulladik számú szakasz.
Éppen elvesztettünk egy kvalifikációs sorozatot; magyarán ezúttal sem jutottunk ki a nemzetközi
turnéra (legyen az VB vagy EB). Kis idő múlva kiderül, ez nem is tragédia,
igazából nem is a kijutás volt a cél, hanem a csapat újjáépítése, a fiatalítás, az új tehetségek felfedezése, a
modern foci legújabb kihívásaihoz való alkalmazkodás. A vezetőség és az edző
utólag kijelenti, a tényleges célt elértük: feldeztünk néhány fontos játékost,
most már csapat a csapat, kialakult a kemény mag... E téren hajszálra hasonlítanak
Anghel Iordanescu, Victor Piturca és Razvan Lucescu nyilatkozatai a 2002-es VB,
a 2004-es EB, vagy a 2006-os és 2010-es VB, 20012-es EB majd a 2014-es VB kvalifikációk kudarcai után.
„Örök
álom”. Első szakasz. Semmi baj – érvel a hazai fociszövetség (örökös
vezetője) és az éppen aktuális edző –, okoltunk hibáinkból, a következő
selejtezők esetében minden a legnagyobb rendben lesz, most már biztosan
kijutunk (ami már statisztikailag is esedékes, hiszen olyan régen nem
szerepeltünk igazi bajnokságon, ennél rosszabb igazán nem lehet, „a jövő szépen
szól”). A levegőben lebeg az Arany-generációs nagyhatalmi múlt (1990-2000), a
nemzet tele megnyugtató optimizmussal, jöhet a revans.
„Szép
remények”. Második szakasz. Tüzetesebben
szétnézünk a közelmúltban kisorsolt csoportunk rivális tagjai között. Belátjuk,
optimizmusunk indokolt: csupa „kicsi-csapat”, kevés az igazi kihívó, és azok
sem a régiek már; eljött a mi időnk! Ha időnként az „ellenséggel” kerülünk egy csoportba
(mint a magyarokkal a 2002-es VB selejtezőiben, de a 2014-es VB és 2016-os EB esetében is), akkor az plusz motivációt jelent. Direkt
jó, hogy így alakult!
„Tűzpróba”.
Harmadik szakasz. Elkezdődnek a
körmérkőzések, ezzel az első félrelépések, pontvesztések. Például Albániával
1-1 (2010), Litvániával 0-3 (2008), Norvégiával
0-1 (2002), Olaszországgal 3-0 (2000). Rosszul kezdünk, de csak önhibánkból nyer
az ellenfél, még semmi sem veszett el, amúgy is a nagy csapatok ellen szoktunk
igazán jól játszani. Ha azokat megverjük, a többi gyerekjáték. Senki sem
tökéletes, mi sem, csak jobban oda kell figyelni a játékra, illetve a bírói
tévedésekre vagy a rossz időjárási viszonyokra. Vadásznak ránk; de ami nem öl meg, az megerősít! Egyébként is társasjáták, mi sem lehetünk
mindég veretlenek, nem évényesül mindég a papírforma – így beszél a sportsajtó,
a sok sport talk-tévé, a hivatalos nyilatkozatok. Közben kiderül, nincsenek
kicsi-csapatok, sokat változott a foci az utóbbi hónapokban, nehezen nyerünk,
inkább vesztünk...
„Poraiból
újjaéledő Főnix”. Negyedik szakasz. Nem
gyűlnek a pontok, de még van matematikai esély a továbbjutásra. Tulajdonképpen
semmi sem veszett el, csak az összes hátramaradt meccset meg kell nyerni. Képesek
vagyunk rá, korábban is volt rá példa, nagy nyomás alatt jobban szokott
játszani a csapat - folyik az önámítás (de ez lényegében csak az 1989-es
román-dán 3-0 és az 1993-as Wales-Románia 0-1 utolsó és legfontosabb meccseken
jött be). Most az ellenfélen a sor, hogy pechje legyen, de nekünk ügyelnünk
kell, hogy szerencse mellénk szegődjön, mert a „labda kerek”. A 2010-2011-es EB
portyán is erre lett volna szükség, de most sem sikerült. Ebben a szakaszban
lép színre a leghíresebb válogatott focista: Csepökát. Meccsenként feltűnően gyakran elmegetik, neve lassan
beivódik a nézők agyába. Legfontosabb szereplése a 2001-es, Szlovénia elleni
(1-1) 2002-es bukaresti VB tétmérkőzésén történt, azóta állandó kerettag.
„A bukás”.
Ötödik szakasz. A papírforma mégis
bejött, ezúttal is itthonról, tévében nézzük majd a meccseket. Kicsin múlott,
nem figyeltünk oda amikor kellett volna, nem volt szerencsénk, rossz volt a
gyep, előnytelen a meccs-sorrend, hamar jött a tél, hosszű volt kér bajnoksági
forduló közötti pihenő időszak. Kicsi ország vagyunk (hiába lelkesek és vérünkben
a foci). Kevés a pénzünk, nem vagyunk jó fogyasztók, nem akarnak bennünket a
nagyhatalmak, a FIFA és az UEFA... Egyébként
is, ez az egész nem a fociról szól, hanem a pénzről, biznisz ez a javából –
kiveszett már a fair game, ellenünk csaltak a bírók, „meg volt nekik üzenve”. Így
nyilatkoznak a sportvezetők, de csak a bőrüket mentik. Tipikus eset a
Dánia-Románia (2-2/2003) meccs utáni cécó: a svájci Urs Meier majdnem egy perccel hosszabbította
meg a meccset, ami alatt a dánok egyenlítenek, mi meg kiesünk; jött a nemzeti gyász és az email-özön a játékvezető kontójára. Később a
FRF hivatalosan is panaszt tett a UEFA fórumainál, a Románia-Norvégia (0-1/2002), Norvégia-Románia (1-1/2003) alatti „ellenséges” bíráskodást és Meier
ténykedéseit panaszolva. A román-dán eredményt (2-5/2003) hivatalosan is a rossz gyep (a „homok-ügy”) számlájára írták, akárcsak
a román-francia döntetlent (0-0/2011); a konstancai román-szerb mérkőzés kimenetelét
(2-3/2009) pedig egy félreértésből adódó igazságtalan öngólnak tudták be az
illetékesek...
„A
bűnbak”. Hatodik szakasz. A
felócsúdás után elindul a felelősök felkutatása, azonosítása. Hamar kiderül, az
állam nem támogatja eléggé a hazai focit, túl sok a középszerű idegen játékos a
hazai bajnokságban, a focisták elkényelmesedtek, már semmit sem jelent nekik a
nemzeti lobogó, oda minden büszkeségük, csak pénzt akarnak keresni... Mutu
részeges volt és fejébe szállt a dícsőség
(2011), hibázik a kapus (román-örmény meccs, 1-1/2004). Az edző sem vált be igazán; vagy túl makacs (V. Piturca/2011, 2012, 2014),
vagy kezdő ezen a szinten (R. Lucescu/2011), vagy csak a pénze után fut (Bölöni, L./2001), esetleg nem érett még erre a feladatra (Gh. Hagi/2001), régiek a módszerei (A. Iordanescu/2004). Kerül mentség bőven.
A
végeredmény meg ugyanaz. Talán Csepökát
a megmondója, hogy miért.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kis orszagok szamara, ahol a foci nem feltetlenul identitasmeghatarozo, jelenthet valamit egy (szegeny, elnyomott stb.) orszaggal jatszott meccs?
VálaszTörlés(Ma este a luxemburg-feherororszorszag meccsre keszulok, ehhez kerestem a blogon egy kis analitikus tampontot. :)
VálaszTörlés