Érdekes könyvek – Megatendenciák

Naisbitt, John (1982) Megatrends. Ten Directions Transforming our Lives. Warner Books

A több 8 millió példányban és 58 nyelven megjelent Megatendenciák az elsők között problematizálta a modernitás meghaladásának társadalmi változásfolyamatát.

A változások trendjét John Naisbitt szemléletesen mérte fel (egyébként helyesen) a Megatendenciák. Tíz új irány, ami megváltoztatja az életünket című könyvében (románul 1989-ben). Naisbitt rendkívül népszerű és sok új kiadást megérő írásában elsősorban az amerikai társadalomban és gazdasági rendszerben végbement változások trendjét empirikusan vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a hetvenes évek eleje óta (pontosabban az 1973-ban a második zsidó-arab háború nyomán kirobbant rendkívül súlyos olajválságtól kezdődően) kiterebélyesedett makroszintű változások a mindennapok életében is közvetlenül éreztetik hatásukat és egyre erőteljesebben érvényesülnek.

Szerinte egy újszerű forma alakult ki, amelyben a politika, a javak termelése és fogyasztása, a vállalatok szervezési modellje, valamint az alkalmazott technológia és az oktatási rendszer egyaránt radikálisan átalakul.

Naisbitt a változások kapcsán optimista, és azt gondolja, hogy a társadalom tagjai egyre nagyobb arányban részesülnek a változások gyümölcseiből. Melyek az általa megnevezett változások? Csak kedvcsinálóként soroljuk fel őket…

Áttérés: 1 az ipari társadalomról az információs társadalomra; 2. az erőltetett technológiáról (futószalag) a magas és rugalmas technológiára (high-tech), 3. A nemzetgazdaságról, a világgazdaságra; 4. a rövid távú tervezésről és perspektíváról, a hosszú távú tervezésre és perspektívára; 5 a centralizációról, a fentről lefele alkalmazott döntésekről, a decentralizációra, a lentről felfele alkalmazott döntésekre; 6. az intézményesített segítségnyújtásról, az önsegélyezésre; 7. a reprezentatív demokráciáról, a participatív demokráciára; 8. a hierarchiáról, a hálózatokra; 9. az Északon/Nyugaton elhelyezkedő iparról a Délen/Keleten megtalálható iparra, és végül 10. a kizáró opcióról, a többféle opcióig.

Mindezeket a megatendenciákat a szerző rendkívül jó példák mentén mutatja be.

Ajánlott olvasmány, különösen azért, mert az 1982-ben megfogalmazott vízió mára számos ponton beigazolódott.

A szerző hivatalos honlapja és más könyvei itt http://www.naisbitt.com/

Szabadidő – Meghalt a Király. Michael Jackson emlékére

Rosszul kezdődött a zenei világ számára a hétvége: ötvenévesen elhunyt az amerikai megasztár, a pop királya, Michael Jackson. Nem sokkal a beharangozott ötven koncertből álló turné előtt. Két napja majdnem csak erről beszélnek a médiában, klipjeit non-stop játsszák a zenecsatornák, Michael slágereket sugároznak a kereskedelmi rádiók, egyes újságok különkiadásokat szenteltek az esetnek, a rajongók világszerte spontánul utcára vonultak szerte a világban, a torrent-oldalakról milliók töltik le a koncerteket es a zeneszámokat, a statisztikusok pedig akkurátusan számolgatják miben volt (és vélhetően marad is) csúcstartó. Beszédes, hogy az utóbbi két napban a Google keresőbe is a megasztár nevét pötyögtették be a leggyakrabban, iTunes-ról lényegében csak a Popkirály számait vásárolják…

Tény, hogy a zenész nem csupán muzikális, hanem társadalmi szempontból is jelenség volt. Nem csupán ő volt fenomén, hanem az általa generált hatások, trendek önálló társadalmi jelenséget képeztek. Nemzedékek nőttek úgy fel, hogy gyermekszobájukban reggel nem a szülő, hanem az ő posztere volt az első látvány. Szerte a világon. Képmása az XXX generáció (a poszt baby-boom korosztály) kulturális ikonjává vált, és vélhetőleg az is maradt.

Miért volt/van ekkora sikere? Több tényező együttes állása „termelte ki” átütő hatását. A kétségtelen tehetsége, zenei kreativitása, innovatív képessége és zsenialitása mellett. Ez csak szükséges, de nem elégséges feltétele volt „uralkodásának”. Tehát egyfelől a tehetsége.

Szociológusok jól tudják, hogy a társadalom és a művészetek között igencsak szoros a kapcsolat. A művészek a társadalom tagjai, akiket a környezetükben végbemenő események és történések inspirálnak; végső soron a társadalomról üzennek valamit - festmények, rajzok, fotók, filmek, szobrok, énekek formájában. Ugyanakkor a társadalmi változások is kitermelik a maguk művészeti kifejezésformáit, művészeit. Michael Jackson jó tehetséggel, jókor, jó helyen tudta megragadni azokat a lehetőségeket, amelyek egyértelműen klasszissá tettét. (Akárcsak Elvist korábban, csak Jacksont egy másik korban és egy újabb változás kontextusában). Másfelől tehát a felismert társadalmi változások és a bennük rejlő lehetőségek. A továbbiakban ezeket fogjuk felleltározni.

A hálózatok és kapcsolatok. Jackson apja hatására gyermekzenészként kezdte, és 11 évesen lett a The Jackson 5 üdvöskéje. A zenére és táncra egyaránt hangsúlyt fektető fekete gyermekbanda eleve csak olyan helyen koncertezett, ahol olyan afro-amerikai sztárok léptek fel, mint például James Brown vagy Stevie Wonder. Jól használták ki a már befutott zenészek társaságát: számos show alkalmával Cher-el közösen énekeltek, így érthető, hogy a szakma a tehetséges fiúra hamar felfigyelt. A CBS Records-al kötött szerződés 1975-ben az első ligába való átigazolással ért fel, amit teljesen természetesen követett a szólókarrier.

Jackson ügyesen belépett az amerikai folklórba is, amikor 1978-ban a Madárijesztőt játszotta a The Wizz (Óz a nagy varázsló) című filmben, belopva magát a gyermekek szívébe: akik később tinédzserkorukban a rajongók millióinak a kemény magját képezték, felnőve pedig a fizetőképes piaci keresletet - a koncertjegyek, CD-k, DVD-k vásárlói. (A filmvilággal ekkoriban kialakított kapcsolatai később rendkívüli fontosak lesznek – a video korában). Michael ekkor kötött stratégiai partnerséget a zeneguru Quincy Jones-al – az 1978-as Off the Wall platinalemez már ennek a konkrét terméke.

A megjegyezhetőség és sajátosság. Michael Jackson teljes mértékben megfelelt egy nagyon fontos marketing szabálynak. Teljesen egyedi termék volt: kinézése, habitusa, tánca, zenéje teljesen sajátos volt, semmi mással nem lehet(ett) összetéveszteni. Sőt, ha látta-hallotta az ember, akkor végérvényesen megjegyezte magának. A Moonwalk-ról nem is beszélve…

A társadalmi változások. Jackson igazi megasztárrá valamikor a nyolcvanas évek közepe-vége fele vált. Korábban nagyrészt Amerikára illetve az angolszász nyelvterületre korlátozódott „hatalma”. Ebben az időben jelenik meg a kábeltévé és a tévécsatornák, amelyek már globális skálán terjeszthették a műsoraikat. Ennek hatására tematikus csatornák tömkelege lép színre, ezek közül rendkívül fontos az MTV. Ez paradigmaváltást jelent: a zene ettől arrafele nem csupán hang, hanem kép is – a videoklipeknek köszönhetően. Michael a filmiparral korábban kialakított kapcsolatai révén komoly filmrendezőket tud mozgósítani, akik látványos klipeket rendeznek, jól kombinálva a zenei mondanivalót és hangzást a látványos, olykor sokkoló képi világgal. Jó példa erre a Bad. Aki még nem fogta az MTV-t, azokat a megint akkortájt rohamosan terjedő videón keresztül lehetett elérni. Magyarán, a technikai-technológiai változások jelentősen hozzájárultak a sikeréhez.

Továbbá, a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes években a feketék egy jelentés része felfele mobilis: körükben gyors középosztályosodás megy végben, akik veszik az albumait, hiszen benne a maguk sikerét is viszontlátják, másfelől Amerikának is jól jön a rossz lelkiismeret (rabszolgatartás, szegregáció, diszkrimináció) kijavítására az a tény, hogy egy fekete zenészt szerethetnek. Ne feledjük, a kilencvenes években a multikulturalitás ideológiája és a pozitív diszkrimináció volt a „menő”. Jacksonnal meg jól lehetett igazolni, hogy a faji jogegyenlőség az már tényszerű valóság.

Végül, szintén a nyolcvanas-kilencvenes években tombol a posztmodern, amit Jackson (és hadseregnyi stábja) okosan kihasznál. Feldolgozásra kerülnek a tipikusan posztmodern kérdések. A társadalmi problémák, szegénység, gyermekek jogai ("We are the World”, „Heal the World”); a nemek relativitása (a „gender-issue”, amit ő maga képviselt design-javal); a környezet kérdésköre („Earth Song”); a faji tematika jelentőségének csökkenése („Black or White”); elidegenedés („You are not Alone”) olyan témák, amelyek a közösséget érdekelték, és amelyekre ő mozdult rá leghamarabb, ő tematizálta közérthetően.

Nem csoda, hogy megasztár volt és maradt. Még hallani fogunk róla, az biztos.

Itt egy jo cikk: http://nortonbooks.typepad.com/everydaysociology

Aki uzenni szeretne: www.michaeljackson.com