Szabadidő – Egy éve Michael Jackson nélkül

Tavaly ezen a napon hunyt el Jacko, a megfejtetetlen kettős-tulajdonságú megasztár - a valóságost és a virtuálist ötvöző, „fekete is, fehér is”, „gyermek is, felnőtt is”, „férfi is, nem is” – Prince of Artifice, a Csel, a Lelemény és a Ravaszság Műszerésze, a minden varázslat magymestere. Megint vele tele a média... Nem is csoda! Miért?

A tömegmédia alakulásával párhuzamosan a klasszikus elitcsoportok (gazdasági, katonai és politikai elitek) mellett egy új, globális befolyású csoport jelent meg: a sztár elitek csoportja, akik valóságos szuperosztályt alkotnak - életformákat, viselkedési modelleket, aspirációkat, értékeket és cselekvési modelleket (kulturális mintákat) alakítanak. Közöttük – könnyen kitalálható – a zenészek fokozott figyelem középpontjában vannak. Egyes zenészek szó szerint jelen vannak egész generációk mindennapi életében: poszterek, telefon csengőhangok, videoklipek, MP3-k és DVD-k, koncertek, merchandise termékek formájában.

Szociológiai szempontból a jelenlét a kedvelt zenész és az egyén közötti kölcsönhatásban nyilvánul meg: az egyéni, személyes életút és a sztár karrierjének állomásai a média révén szorosan összefonódnak. Más szavakkal, az individuum által megélt fontos életesemények időbeni jelzői között olyan elemek (jelek/nyomok) vannak, amelyek a kedvelt muzsikussal kapcsolatosak, hozzá kötöttek. Magyarán, az „… én akkor felvételiztem, amikor itt nálunk volt a koncert” vagy „azon a nyáron lettem szerelmes, amikor az XY száma volt a sláger” típusú kijelentések (is) képezik az életút fordulópontjainak egyik indikátorát. A szakma ezt a hatást temporális nyom-nak tekinti, ami a memóriát strukturálja (logikus rendbe rendezi, az előtte-utána, itt-ott kritériumok szerint).

Mindez széles skálán megy végbe: a társadalom nagycsoportjainak, egész generációk tagjainak esetében hasonló időjelző elemek alakulnak ki, ugyanazon hatásoknak betudhatóan. Jackson negyvenéves karrierje során folyamatosan szerepelt a médiában, így majdnem mindenkire kihatott valahogyan. Akárcsak korábban például a The Beatles, Elvis vagy Pelé, újabban Madonna, U2 vagy Beckham, többek között.

Jackson halálával újra és nyomatékosítva hatott az egyénekre, végérvényesen lezárva egy személyes életszakaszt. Ez személyes önreflexiókat (is) kivált(ott), hiszen az elmúlás és az emlékezés filozófiai ténye szükségszerűen eredményezi az életutak spontán értékelését és átértékelését is. A évfordulók is erre valók. Nem csoda, hogy ma sokfelé Jackóba botlunk.

Szabadidő – Meghalt a Király. Michael Jackson emlékére

Rosszul kezdődött a zenei világ számára a hétvége: ötvenévesen elhunyt az amerikai megasztár, a pop királya, Michael Jackson. Nem sokkal a beharangozott ötven koncertből álló turné előtt. Két napja majdnem csak erről beszélnek a médiában, klipjeit non-stop játsszák a zenecsatornák, Michael slágereket sugároznak a kereskedelmi rádiók, egyes újságok különkiadásokat szenteltek az esetnek, a rajongók világszerte spontánul utcára vonultak szerte a világban, a torrent-oldalakról milliók töltik le a koncerteket es a zeneszámokat, a statisztikusok pedig akkurátusan számolgatják miben volt (és vélhetően marad is) csúcstartó. Beszédes, hogy az utóbbi két napban a Google keresőbe is a megasztár nevét pötyögtették be a leggyakrabban, iTunes-ról lényegében csak a Popkirály számait vásárolják…

Tény, hogy a zenész nem csupán muzikális, hanem társadalmi szempontból is jelenség volt. Nem csupán ő volt fenomén, hanem az általa generált hatások, trendek önálló társadalmi jelenséget képeztek. Nemzedékek nőttek úgy fel, hogy gyermekszobájukban reggel nem a szülő, hanem az ő posztere volt az első látvány. Szerte a világon. Képmása az XXX generáció (a poszt baby-boom korosztály) kulturális ikonjává vált, és vélhetőleg az is maradt.

Miért volt/van ekkora sikere? Több tényező együttes állása „termelte ki” átütő hatását. A kétségtelen tehetsége, zenei kreativitása, innovatív képessége és zsenialitása mellett. Ez csak szükséges, de nem elégséges feltétele volt „uralkodásának”. Tehát egyfelől a tehetsége.

Szociológusok jól tudják, hogy a társadalom és a művészetek között igencsak szoros a kapcsolat. A művészek a társadalom tagjai, akiket a környezetükben végbemenő események és történések inspirálnak; végső soron a társadalomról üzennek valamit - festmények, rajzok, fotók, filmek, szobrok, énekek formájában. Ugyanakkor a társadalmi változások is kitermelik a maguk művészeti kifejezésformáit, művészeit. Michael Jackson jó tehetséggel, jókor, jó helyen tudta megragadni azokat a lehetőségeket, amelyek egyértelműen klasszissá tettét. (Akárcsak Elvist korábban, csak Jacksont egy másik korban és egy újabb változás kontextusában). Másfelől tehát a felismert társadalmi változások és a bennük rejlő lehetőségek. A továbbiakban ezeket fogjuk felleltározni.

A hálózatok és kapcsolatok. Jackson apja hatására gyermekzenészként kezdte, és 11 évesen lett a The Jackson 5 üdvöskéje. A zenére és táncra egyaránt hangsúlyt fektető fekete gyermekbanda eleve csak olyan helyen koncertezett, ahol olyan afro-amerikai sztárok léptek fel, mint például James Brown vagy Stevie Wonder. Jól használták ki a már befutott zenészek társaságát: számos show alkalmával Cher-el közösen énekeltek, így érthető, hogy a szakma a tehetséges fiúra hamar felfigyelt. A CBS Records-al kötött szerződés 1975-ben az első ligába való átigazolással ért fel, amit teljesen természetesen követett a szólókarrier.

Jackson ügyesen belépett az amerikai folklórba is, amikor 1978-ban a Madárijesztőt játszotta a The Wizz (Óz a nagy varázsló) című filmben, belopva magát a gyermekek szívébe: akik később tinédzserkorukban a rajongók millióinak a kemény magját képezték, felnőve pedig a fizetőképes piaci keresletet - a koncertjegyek, CD-k, DVD-k vásárlói. (A filmvilággal ekkoriban kialakított kapcsolatai később rendkívüli fontosak lesznek – a video korában). Michael ekkor kötött stratégiai partnerséget a zeneguru Quincy Jones-al – az 1978-as Off the Wall platinalemez már ennek a konkrét terméke.

A megjegyezhetőség és sajátosság. Michael Jackson teljes mértékben megfelelt egy nagyon fontos marketing szabálynak. Teljesen egyedi termék volt: kinézése, habitusa, tánca, zenéje teljesen sajátos volt, semmi mással nem lehet(ett) összetéveszteni. Sőt, ha látta-hallotta az ember, akkor végérvényesen megjegyezte magának. A Moonwalk-ról nem is beszélve…

A társadalmi változások. Jackson igazi megasztárrá valamikor a nyolcvanas évek közepe-vége fele vált. Korábban nagyrészt Amerikára illetve az angolszász nyelvterületre korlátozódott „hatalma”. Ebben az időben jelenik meg a kábeltévé és a tévécsatornák, amelyek már globális skálán terjeszthették a műsoraikat. Ennek hatására tematikus csatornák tömkelege lép színre, ezek közül rendkívül fontos az MTV. Ez paradigmaváltást jelent: a zene ettől arrafele nem csupán hang, hanem kép is – a videoklipeknek köszönhetően. Michael a filmiparral korábban kialakított kapcsolatai révén komoly filmrendezőket tud mozgósítani, akik látványos klipeket rendeznek, jól kombinálva a zenei mondanivalót és hangzást a látványos, olykor sokkoló képi világgal. Jó példa erre a Bad. Aki még nem fogta az MTV-t, azokat a megint akkortájt rohamosan terjedő videón keresztül lehetett elérni. Magyarán, a technikai-technológiai változások jelentősen hozzájárultak a sikeréhez.

Továbbá, a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes években a feketék egy jelentés része felfele mobilis: körükben gyors középosztályosodás megy végben, akik veszik az albumait, hiszen benne a maguk sikerét is viszontlátják, másfelől Amerikának is jól jön a rossz lelkiismeret (rabszolgatartás, szegregáció, diszkrimináció) kijavítására az a tény, hogy egy fekete zenészt szerethetnek. Ne feledjük, a kilencvenes években a multikulturalitás ideológiája és a pozitív diszkrimináció volt a „menő”. Jacksonnal meg jól lehetett igazolni, hogy a faji jogegyenlőség az már tényszerű valóság.

Végül, szintén a nyolcvanas-kilencvenes években tombol a posztmodern, amit Jackson (és hadseregnyi stábja) okosan kihasznál. Feldolgozásra kerülnek a tipikusan posztmodern kérdések. A társadalmi problémák, szegénység, gyermekek jogai ("We are the World”, „Heal the World”); a nemek relativitása (a „gender-issue”, amit ő maga képviselt design-javal); a környezet kérdésköre („Earth Song”); a faji tematika jelentőségének csökkenése („Black or White”); elidegenedés („You are not Alone”) olyan témák, amelyek a közösséget érdekelték, és amelyekre ő mozdult rá leghamarabb, ő tematizálta közérthetően.

Nem csoda, hogy megasztár volt és maradt. Még hallani fogunk róla, az biztos.

Itt egy jo cikk: http://nortonbooks.typepad.com/everydaysociology

Aki uzenni szeretne: www.michaeljackson.com