Szabadidő – Egy éve Michael Jackson nélkül

Tavaly ezen a napon hunyt el Jacko, a megfejtetetlen kettős-tulajdonságú megasztár - a valóságost és a virtuálist ötvöző, „fekete is, fehér is”, „gyermek is, felnőtt is”, „férfi is, nem is” – Prince of Artifice, a Csel, a Lelemény és a Ravaszság Műszerésze, a minden varázslat magymestere. Megint vele tele a média... Nem is csoda! Miért?

A tömegmédia alakulásával párhuzamosan a klasszikus elitcsoportok (gazdasági, katonai és politikai elitek) mellett egy új, globális befolyású csoport jelent meg: a sztár elitek csoportja, akik valóságos szuperosztályt alkotnak - életformákat, viselkedési modelleket, aspirációkat, értékeket és cselekvési modelleket (kulturális mintákat) alakítanak. Közöttük – könnyen kitalálható – a zenészek fokozott figyelem középpontjában vannak. Egyes zenészek szó szerint jelen vannak egész generációk mindennapi életében: poszterek, telefon csengőhangok, videoklipek, MP3-k és DVD-k, koncertek, merchandise termékek formájában.

Szociológiai szempontból a jelenlét a kedvelt zenész és az egyén közötti kölcsönhatásban nyilvánul meg: az egyéni, személyes életút és a sztár karrierjének állomásai a média révén szorosan összefonódnak. Más szavakkal, az individuum által megélt fontos életesemények időbeni jelzői között olyan elemek (jelek/nyomok) vannak, amelyek a kedvelt muzsikussal kapcsolatosak, hozzá kötöttek. Magyarán, az „… én akkor felvételiztem, amikor itt nálunk volt a koncert” vagy „azon a nyáron lettem szerelmes, amikor az XY száma volt a sláger” típusú kijelentések (is) képezik az életút fordulópontjainak egyik indikátorát. A szakma ezt a hatást temporális nyom-nak tekinti, ami a memóriát strukturálja (logikus rendbe rendezi, az előtte-utána, itt-ott kritériumok szerint).

Mindez széles skálán megy végbe: a társadalom nagycsoportjainak, egész generációk tagjainak esetében hasonló időjelző elemek alakulnak ki, ugyanazon hatásoknak betudhatóan. Jackson negyvenéves karrierje során folyamatosan szerepelt a médiában, így majdnem mindenkire kihatott valahogyan. Akárcsak korábban például a The Beatles, Elvis vagy Pelé, újabban Madonna, U2 vagy Beckham, többek között.

Jackson halálával újra és nyomatékosítva hatott az egyénekre, végérvényesen lezárva egy személyes életszakaszt. Ez személyes önreflexiókat (is) kivált(ott), hiszen az elmúlás és az emlékezés filozófiai ténye szükségszerűen eredményezi az életutak spontán értékelését és átértékelését is. A évfordulók is erre valók. Nem csoda, hogy ma sokfelé Jackóba botlunk.