Elgondolkodtató (rém)hírek terjengnek az Észak-Koreai-i fociacsapattal kapcsolatosan a Portugália ellen elszenvedett nagyarányú vereségük nyomán. Az a cseppet sem bíztató „jóslat” kapott lábra, hogy a csapattagokat és az edzőt odahaza bizony alaposan megbüntetik, mert vereségükkel folt esett az ország becsületén, egyenesen a hőn szeretett és mindentudó vezérük kifogástalan minőségű parádés mundérján. Ami nem maradhat következmény nélkül ... Mindezeket egy olyan volt edző nyilatkozta, aki jelenleg menekült. Tehát elvben tudja mit beszél, hiszen belső ember volt, amíg otthon élt.
Tény, hogy pillanatnyilag a Koreai Demokratikus Köztársaság (ez elmúlt ötven évben megtanultuk, ha az ország nevében benne van a demokratikus jelző, akkor az kizárólag ott érvényesül, sehol másutt) a világ legelzártabb és legelszigeteltebb országa. Egy ázsiai, szultanista típusú totális rendszer uralkodik a szó szoros értelmében a szerencsétlen nép nyakán. (Idehaza még Kim Ir Szen idején ez inspirációként szolgált Ceausescu Cantarea Romaniei-ére és a személyi kultusz promoválására, a kínai Kultúrális Forradalom mellett). Mindez a globalizáció, az internet és a mobil-eszközök határtalan világában!
Világos, hogy az embargókkal súlytott, amúgy is szegény és elmaradott ország vaskezű katonai vezetése számára a VB nem sport, hanem propaganda-eszköz. Ha nyer a csapat, akkor ország-világ előtt bizonyítani lehet, hogy a rendszer hatékony, sikeres, tehát legitim. Vagyis számára nem a játék a tét, hanem győzelemből táplálkozó legitimitás, a „felsőbbrendűség” demonstrálása. A VB-t odahaza nem is közvetítik (emlékeznek a 89 előtti időkre?), hiszen a helyszíni képek a „külső világról” nem azt a rettenetes helyzetet mutatnák, amelyeket a propagandagépezet sulykol. Naponta csupán negyedórás összefoglalót közvetítenek, elsősorban az ellenségek (értsd a nyugati csapatok) vereségeit szemlézve. Állítólag az egyenruhába bújtatott KDK-beli szurkolók is hamisak, valójában kínai állampolgárságú fizetett emberek... Hihető is, hiszen a kommunista ország határai gyakorlatilag lezártak, a hivatalos diplomatákon és a nomenklatúra tagjain kívül senkit sem engednek külföldre. (Aki tőlünk 1984-ben az EB-n a helyszínen szurkolt, csak nyugodtan szóljon!).
Így könnyen felmerül annak az esélye is, hogy vereség után természetszerűen következnek a retorziók, a megtorlások. A játékosok családtagjait pedig jó gestapós módszer szerint gyakorlatilag túszul tart(hat)ják, a menekülés elejét veendő...
A meccs jelentése tehát É.-Koreában teljesen más paradigmában jelenik meg (akárcsak az 1936-os Olimpia Berlinben, a náci vezetés számára, vagy az LA-i 1984-ben Ceausescu számára), mint Portugáliában. Ebben a tekintetben merül fel, hogy amikor C. Ronaldo gólt rúg, akkor valójában mi is történik az ellenfél kapusával: tapasztalatot nyer és következőkor jobban véd, vagy gyakorlatilag a kényszermunkára való ítéletet kézbesíti az aranylabdás játékos? Az arckifejezésekeből ítélve, az utóbbi elég valószínű ... A tizenegy focista Kim Dzsong Il agyában katona, akinek állami küldetése van. Ha az nem sikerül, jogos a büntetés...
Korábbi bejegyzéseimben amellett érveltem, hogy a foci, sokkal több, mint játék vagy üzlet. A 23 focista sorsa ennek jó megmondója lehet az elkövetkezőkben. Ha valaha is kiderül ez ...\
Riport, Eszak-Korea: http://index.hu/kulfold/2010/06/26/korea/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése