Tegnaptól vébé, vagyis foci egész nap. Ha nem meccs, akkor kommentár! Médiában, buszmegállóban, otthon, munkahelyen ...
Kétségtelen, hogy a jelenkori világban a labdarúgás, népszerűbb nevén a foci, jelentős szerepet tölt be a mindennapok világában. A legnépszerűbb sport, a „sportok királya”, ahogyan a latin országokban mondani szokták, a férfiak kiemelt és örökös beszédtémája, a tévécsatornák kedvence, a gyerekek vágyainak színhelye, szórakozás, örömök és szomorúságok forrása, az egyik legjövedelmezőbb reklámhordozó – többek között. „A megfizethetetlen élmény”, ahogyan az egyik főszponzor fogalmaz.
Nem véletlen tehát, hogy az országos és mindenféle nemzetközi bajnokságok és kupaküzdelmek, a nemzeti válogatottak közötti hivatalos és barátságos mérkőzések, az Európa- és Világbajnokságok óriási érdeklődést generálnak a rajongók körében, amit a média részletesen és hosszasan le is fed. Beszédes, hogy az Olimpia mellett a kereszt-négyévente megrendezett EB és VB vonzza a televíziók számára a legnagyobb nézettséget – és természetesen rengeteg bevételt, pénzt. Az utóbbi években a nézettség és a bevételek egyaránt növekedtek. A foci tehát amellett, hogy hivatásos sport, igencsak jólmenő üzlet is: a kluboknak, a médiának, a játékosoknak, az impresszároknak és a fociszövetségeknek egyaránt.
A foci azonban jóval több ennél: nem csupán sport, és nem csupán üzlet: egy társadalmi jelenség, a modern társadalom egyik legfontosabb szimbóluma és rítusa.
A mai (poszt)modern társadalomban jól magyarázza (pontosabban rajta keresztül érthető meg) az ember mindennapi életét meghatározó kulturális normák és értékek (szolidaritás, kooperáció, versenyszellem, férfiuralom), vagy a társadalmi konfliktusok és szereplőik (nálunk például a főváros-vidék illetve a régi és új gazdasági elitek közötti ellentét; leginkább a Steaua-CFR tengely mentén).
A mára globálissá vált „játék” a háborút (A Belgrádi Vörös Csillag szurkolóiból verbuválták az Arkan-féle gyilkos szabadcsapatokat a délszláv háborúban), a magánéleti boldogságot és személyes életutat (az elhivatott szurkoló életét), a nemzeti karaktert (nálunk a latinitást), a társadalmi viszonyok történeti alakulását (lásd román-magyar vagy holland-német meccs), valamint a globalizációt (kozmopolita csapatok, amiben egyetelen helyi játékos sincsen, példál Arsenal), illetve a társadalmi erőszakot (szegény szurkolók versus gazdag tulajdonosok, például Gigi versus Steauas rajongók), a technikai újításokat (például HD vagy 3D közvetítést) egyaránt képes szemléletesen „láttatni” és magyarázni.
A jelenlegi VB a poszt-apartheidi Dél Afrika sikerének katalizárora és az ország teljes jogú nemzetközi státusának szimbóluma. Ne feledjük, az ország a faji megkülönböztetés ideje alatt mindenféle nemzetközi vetélkedésből ki volt zárva, gazdaságilag pedig embargó alatt volt. Aztán a VB az a fórum (a Olimpia és az EB mellett), ahol a klaszikus nemzetállamok (értsd országok) megnyilvánulhatnak egy olyan kontextusban, ahol valójában az államfeletti szervezetek (EU, NATO, WTO, IMF) és korporációk mozgatják a világot. (Tény, hogy a szervező FIFA is ilyen globális és igencsak nagyhatalmú korporáció).
Nem véletlen tehát, hogy a népszerűtlen intézkedéseket hozó és megtépázott államfők tömegesen vesznek majd részt a megnyító ünnepségen, némi bizalmat és népszerűséget vadászva.
Lényeges aspektus az is, hogy az idei VB rendkívül fontos „cirkuszt” biztosít a válság által elkínzott tömegek számára, a „kilépést” biztosítva a mindennapok idegtépő világából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése