Ma van a Föld Napja. A társadalmak ezen a napon (remélhetőleg) „kötelességtudóan” felfigyelnek a természetre, a média is a hírek között szerepelteti az eseményt; de a köz érdekében nem ártana, ha mindennapos lenne a zöldebb magatartás. Égetően szükséges lenne egy paradigmaváltásra, mind az intézményi (össztársadalmi/makro), mind az individuális (egyéni/mikro) szinteken. Miben állhatnának ezek?
Egyfelől, az intézményi szinten a gazdasági és politikai szabályozások érvényesítésével lehetne „zöldebb világot teremteni”. A gazdasági egységeket társadalmi határköltségnek megfelelő értékben megadóztatni, az okozott károkkal egyenes arányban; közvetlen szabályozással élni minden egyes konkrét esetben; vagy tevékenység-specifikus kvóták drasztikusabb meghatározásával. A szabályozás szintén alapja lehet egy átfogó közpolitikának.
A nagy világgazdasági szereplők (olajcégek, gépgyártók, pénzintézetek és élelmiszeripari konszernek) előnyben kellene részesítsék a zöld technológiákat, hogy azok minél előbb bekerüljenek a tömegtermelésbe és a fogyasztókhoz. Ebben az irányban már történtek bizonytalan lépések a felfedezések, a prototípusok és kis szériás gyártás terén. A zöld technológia kutatása és fejlesztése jó ütemben indult el. Például egyre több hibrid (belső égeső és elektromos meghajtású motorok) autót gyártanak; máris megvásárolhatók, bár egyelőre az átlagosnál magasabb fogyasztói áron. A Toyota által gyártott Prius ikonikussá vált e téren. Aztán, a bio-üzemanyagokra való átállás megint egy lehetséges kiindulópont. A nagyvárosokban az alacsony fogyasztású világítótestek felszerelése, és az elektromos meghajtású tömegközlekedésre való átállás csökkentené a káros gázok kibocsátását, a városi levegő minőségének a javítását, akárcsak újabb parkok és erdőterületek létesítése a városközpontokban és az őket körülvevő gyűrűkben. Mindezeket népszerűsíteni kell, a gazdasági és a politikai intézményeket arra kell rábírni, hogy felismerjék az objektív állapotok negatív voltát, hogy elfogadják, magukévá tegyék a megoldást elősegítő szubjektív percepciókat. Ebben a sztárok, élsportolók, elismert szakemberek (mint a nagyközönség előtt legitim beszélők, autoritások) szerepe kiemelten fontos lehet.
Másfelől, az egyéni szintű viselkedések is rendkívül fontosak. Lényeg: a környezettudatosság. Ezek a lépések a sok kicsi sokra megy gyakorlatias elvét követik, és elsősorban az egyének rutinszerű cselekvéseiben nyilvánulnak meg. Felelősséget implikál, hiszen semmilyen kötelező és elszámoltatható érvénye nincs, azonban hozzájárulhat a klímaváltozás mérsékléséhez. Olyan tudatos viselkedést feltételez, ami takarékoskodik az energiával, kevesebbet használja az autót, ha igen, akkor másokkal közösen teszi, lakásában környezetbarát világítótesteket szerel fel. Jobban leszigeteli a házat, hazai és újrafelhasználható termékeket fogyaszt (máshonnan származó termék szállítása során káros gázok szabadulnak fel), stb. Ezt a magatartást az angol nyelven a TripleR (Reuse, Recycle és Reduce) - a 3R - azaz újrafelhasznál, reciklál, takarékoskodik típusú magatartás fémjelzi.
Sok múlik rajtunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése