Mára tervezik a szakszervezetek az elmúlt húsz év egyik legnagyobb szabású tiltakozó akcióját, a bukaresti Victoria Palota előtti téren, a Kormány székháza előtt. Az eseményt a tervezett 25 százalékos jövedelem-csökkentési terv váltotta ki, ami elsősorban a közalkalmazottakat érinti, de a „válságellenes intézkedések” az egész társadalomra jelentős hatással lesznek. A szervezők 60 000 tiltakozóra számítanak, többek között a hírhedt-híres bányászokra is, aki a kilencvenes évek elején több dicstelen tettet követtek el a fővárosban. Erre a hírre a média azonnal felkapta a fejét, újabb „bányászjárást” – mineriádákat – emlegetve. De mi van?
Egyfelől, a bányászakcióknak nincsen sok esélye. Akárcsak a beharangozott 60 000 résztvevőnek. Ugyanis ez a szám manapság erősen magas, az utóbbi pár évben kizárólag szabadidős tevékenységek (focimeccs, koncert) gyűjtöttek be ennyi embert.
Másfelől, a tiltakozás önmagában legitim vélemény-kifejezési forma, alkotmányos jog a demokratikus társadalomban, a szakszervezeteknek pedig a jelen helyzetben egyébként is ez a dolguk, tiltakozni és képviselni az általuk képviselt munkavállalók érdekeit, nyomást gyakorolni a döntéshozókra. A kontextus mindenki által jól ismert: az államháztartás akut válsága, a közkiadások drasztikus lefaragása, a választási kampányok által elodázott intézkedések (amelyek szükségesek, de fájdalmasak és látszólag felületesek is).
Aztán, égető szükség lett volna egy korrekt és mélyreható egyeztetésre a társadalmi partnerek, a szindikátusok, a kormányzat és a patronátusok között. Ez sajnos elmaradt, így az ilyetén való tiltakozás logikus, tényleges haszna azonban kétséges. Ugyanis ha a résztvevők száma jóval a beígért alatt marad, vagy netán erőszakos lesz, akkor jó esély van arra, hogy az állami munkavállalók akciója delegitimálódik, hitetlen lesz – ami egyértelműen a jelenlegi kormány érdeke.
Végül, néhány társadalmi tény, ami a mai napi eseményt keretezi és meghatározza. Ezek a következők: a végbemenet gazdasági szerkezetváltozás, amelynek során leszerelték a füstös ipart, a munkásosztály gyakorlatilag eltűnt, a bányászok nagyon kevesen vannak, szervezetlenek, töredezettek; a szindikátusokba helyezett társadalmi bizalom nagyon alacsony mértéke; a tiltakozók jó része fehérgalléros, az állami szektorban dolgozik (még), akik konformisták, a kanonikus, megengedett formában tiltakoznak – ők "az állam", így legrosszabb esetben is elszórt lehet a konfliktus, erőszak; a bányász figurája már csak emlék.
Mindezek mellett, a tiltakozásnak elsősorban szimbolikus üzenetértéke van, ami mindenképpen figyelemre méltó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése