Közvélemény és alanyai - Hamarosan elnökválasztási rajt. Az alaphelyzet

Lassan körvonalazódik a romániai elnökválasztás lehetséges időpontja: a kormánypártok szerint az első fordulóra valószínűleg november 22.-én kerülhet sor. Mit jelent ez? Elsősorban azt, hogy ennek az információnak a tudatában véglegesíteni lehet a kampány-terveket, annak időbeosztását.

Hogyan állunk pillanatnyilag? Vessünk erre egy tömör pillantást és nevezzük meg a jelenlegi egyenlet kiinduló változóit. Ezek a tulajdonképpeni kampány(ok) kiinduló paraméterei, amelyek annak keretét és formáját meghatározzák. Ezek a következők: a társadalom általános gazdasági-politikai helyzete valamint a vélemény-klíma állapota, a politikai piac struktúrája és a legfontosabb versenytársak, a potenciálisan tematizálható társadalmi problémák (ezek rangsora, súlyossága, az érintett társadalmi szegmensek, ezek jellemvonásai és kiterjedése, elérhetősége), valamint a lehetséges kampány-stratégiák és taktikák (illetve a konkrét technikák). Nézzük meg ezeket külön-külön (most az első hármat, az utóbbira részletesen egy későbbi alkalommal visszatérek).

Az általános gazdasági-politikai helyzet és a vélemény-klíma. Ez rendkívül fontos, hiszen a kampányt ez keretezi és kontextualizálja: a lehetséges témákat, a fő viszonyítási pontokat, az akadályokat és lehetőségeket határozza meg. Kétségtelen, hogy jelenleg a helyzetet a gazdasági válság és annak negatív következményei jellemzi. A vélemény-klíma is ennek a folyománya. A vélemény-klíma egyébként az érzelmi-tudati beállítódások társadalmi rendszerére vonatkozik. Itt három fő szereplő által alakított klíma fontos. A népesség, akire a szociológiai kutatások szerint mindinkább egyféle (lét)bizonytalanság érzet és a politikummal szemben fokozódó bizalmatlanság jellemző. A versenyszféra, az üzleti világ, ami a kormány jelenlegi fiskális politikája miatt a hatalomhoz egyre inkább kritikusan viszonyul (leszámítva a klienteláris alapon működő kisebb részét). Végül pedig, a közszféra, vagyis az adminisztratív állami apparátus. A közkiadások lefaragása miatt az valószínűsíthető, hogy ennek egy konzisztens hányada osztja az össznépességre jellemző érzelmeket. A bizonytalanság köré épülő vélemény-klímát a média jelentős része fenntartja, sőt kultiválja.

A politikai piac szerkezete és a versenytársak. A helyi politikai piac első látásra kétosztatú és erősen egyensúlytalan: az egyik oldalon a hozzávetőlegesen hetven százalékos parlamenti többséggel rendelkező két nagyobb párt, a szociáldemokraták és a liberális-demokraták vannak, a másikon pedig a két kisebb párt, a liberálisok és a magyarok szövetsége. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy a hazai politikai kultúra az utóbbi húsz évben egy konfliktusos modellben nyilvánul meg, és a politikai piacot egy gazdasági modellben térképezzük fel (közelség és távolság, konfliktus és konszenzus adott kérdésekben az összes szerelő között), akkor az derül ki, hogy a romániai politikai piac inkább fragmentált. A korábban említett pártok mellett jelen van az újabban felfele ívelő szélsőséges párt, a Nagyrománia, annak két exponált vezetőjével (Becali és Vadim). A piac fő jellemzője tehát a szereplők közötti konfliktus illetve a megköttethető koalíciók nagyszámú lehetősége (talán csak az RMDSZ-PRM az, ami kizárható).

Ebben a helyzetben jelenleg nagyszámú hivatalos elnökjelölt van (ezek közöl kiemelendő C. Antonescu, M. Geoana, majd C. V. Tudor és Kelemen Hunor), egy majdnem-biztos-jelölt, T. Basescu és újabban egy kvázi-lehetséges-jelölt S. Oprescu. Ezek közül T. Basescu népszerűsége csökkenő tendenciát mutat, a többi kihívó népszerűsége pedig stagnál.

Még két jellemzője van ennek az állapotnak. Egyfelől, ez az első olyan elnökválasztás, ami ötéves mandátum után jön és nem kíséri parlamenti választás. Tehát ez egy teljesen új elem, ami új stratégiát is követel. Másfelől, nagy, és a vizsgálatok szerint növekszik a bizonytalanok aránya, illetve azoké, akik vélhetően nem mennek majd szavazni. És köztük magas a fiatalabb, képzettebb városiak aránya. Éz is új jelenségnek tekinthető, bár a trend már régebben elindult.

A tematizálás és megoldási alternatívák. Minden kampány lényege, hogy „húzós” (értsd mobilizáló) kérdéseket tematizáljanak. Vagyis olyan társadalmi problémákat találjanak, értelmezzenek és kínáljanak rá plauzibilis megoldásokat, amelyek a választókat az urnák elé viszik. Magyarán: adott társadalmi feltételekhez, objektív állapotokhoz olyan szubjektív percepciókat (értelmezéseket, gondolatokat) kapcsoljanak, amelyek sokakat közvetlenül érintenek és érdekeltté teszik a népességet, hogy a (fel)kínált megoldás mellett foglaljanak állást. Még egyszerűbben: meg kell találni azokat a témákat, amelyek az embereket érdeklik és érintik – s ezeket kell kampánytémává tenni.

Jelenleg érdekes jelenségnek lehetünk a tanúi. Nagy eltérés van a népesség és a hatalom agendája között (ez utóbbi a tetejében konfúz is). A hatalom által preferált témák jó része nem érinti és emiatt nem is érdekli a népesség nagy hányadát. Az oktatási törvény vitája, az egységes bérezés szabályozása nem esik egybe a népesség által naponta megtapasztalt problémákkal. Szakemberek úgy mondják, hogy a preferált tematika és az aktuális tematika között diszkrepancia figyelhető meg. Ez jó lehetőséget kínál az ügyes kampány-szervezőknek, különösen, ha a vélemény-klíma kapcsán megnevezett három fő csoportnak (üzleti világ, közszféra és népesség) fele olyan problémákat tematizálnak, amelyek egyszerűek, érthetőek, én-érintettséget váltanak ki, megjegyezhetőek és a kínált megoldások pedig plauzibilisek.

A válság kézzelfoghatóvá tehető negatív következményei, mint kampánytémák ott hevernek egyelőre a parlagon. Milyen stratégiai lehetőségek kínálkoznak ebben a helyzetben? Erről majd később.