Szabadidő – Egy éve Michael Jackson nélkül

Tavaly ezen a napon hunyt el Jacko, a megfejtetetlen kettős-tulajdonságú megasztár - a valóságost és a virtuálist ötvöző, „fekete is, fehér is”, „gyermek is, felnőtt is”, „férfi is, nem is” – Prince of Artifice, a Csel, a Lelemény és a Ravaszság Műszerésze, a minden varázslat magymestere. Megint vele tele a média... Nem is csoda! Miért?

A tömegmédia alakulásával párhuzamosan a klasszikus elitcsoportok (gazdasági, katonai és politikai elitek) mellett egy új, globális befolyású csoport jelent meg: a sztár elitek csoportja, akik valóságos szuperosztályt alkotnak - életformákat, viselkedési modelleket, aspirációkat, értékeket és cselekvési modelleket (kulturális mintákat) alakítanak. Közöttük – könnyen kitalálható – a zenészek fokozott figyelem középpontjában vannak. Egyes zenészek szó szerint jelen vannak egész generációk mindennapi életében: poszterek, telefon csengőhangok, videoklipek, MP3-k és DVD-k, koncertek, merchandise termékek formájában.

Szociológiai szempontból a jelenlét a kedvelt zenész és az egyén közötti kölcsönhatásban nyilvánul meg: az egyéni, személyes életút és a sztár karrierjének állomásai a média révén szorosan összefonódnak. Más szavakkal, az individuum által megélt fontos életesemények időbeni jelzői között olyan elemek (jelek/nyomok) vannak, amelyek a kedvelt muzsikussal kapcsolatosak, hozzá kötöttek. Magyarán, az „… én akkor felvételiztem, amikor itt nálunk volt a koncert” vagy „azon a nyáron lettem szerelmes, amikor az XY száma volt a sláger” típusú kijelentések (is) képezik az életút fordulópontjainak egyik indikátorát. A szakma ezt a hatást temporális nyom-nak tekinti, ami a memóriát strukturálja (logikus rendbe rendezi, az előtte-utána, itt-ott kritériumok szerint).

Mindez széles skálán megy végbe: a társadalom nagycsoportjainak, egész generációk tagjainak esetében hasonló időjelző elemek alakulnak ki, ugyanazon hatásoknak betudhatóan. Jackson negyvenéves karrierje során folyamatosan szerepelt a médiában, így majdnem mindenkire kihatott valahogyan. Akárcsak korábban például a The Beatles, Elvis vagy Pelé, újabban Madonna, U2 vagy Beckham, többek között.

Jackson halálával újra és nyomatékosítva hatott az egyénekre, végérvényesen lezárva egy személyes életszakaszt. Ez személyes önreflexiókat (is) kivált(ott), hiszen az elmúlás és az emlékezés filozófiai ténye szükségszerűen eredményezi az életutak spontán értékelését és átértékelését is. A évfordulók is erre valók. Nem csoda, hogy ma sokfelé Jackóba botlunk.

Szabadidő – Foci és politika. Az Észak Koreai-i játékosok, mint szénbányászok?

Elgondolkodtató (rém)hírek terjengnek az Észak-Koreai-i fociacsapattal kapcsolatosan a Portugália ellen elszenvedett nagyarányú vereségük nyomán. Az a cseppet sem bíztató „jóslat” kapott lábra, hogy a csapattagokat és az edzőt odahaza bizony alaposan megbüntetik, mert vereségükkel folt esett az ország becsületén, egyenesen a hőn szeretett és mindentudó vezérük kifogástalan minőségű parádés mundérján. Ami nem maradhat következmény nélkül ... Mindezeket egy olyan volt edző nyilatkozta, aki jelenleg menekült. Tehát elvben tudja mit beszél, hiszen belső ember volt, amíg otthon élt.

Tény, hogy pillanatnyilag a Koreai Demokratikus Köztársaság (ez elmúlt ötven évben megtanultuk, ha az ország nevében benne van a demokratikus jelző, akkor az kizárólag ott érvényesül, sehol másutt) a világ legelzártabb és legelszigeteltebb országa. Egy ázsiai, szultanista típusú totális rendszer uralkodik a szó szoros értelmében a szerencsétlen nép nyakán. (Idehaza még Kim Ir Szen idején ez inspirációként szolgált Ceausescu Cantarea Romaniei-ére és a személyi kultusz promoválására, a kínai Kultúrális Forradalom mellett). Mindez a globalizáció, az internet és a mobil-eszközök határtalan világában!

Világos, hogy az embargókkal súlytott, amúgy is szegény és elmaradott ország vaskezű katonai vezetése számára a VB nem sport, hanem propaganda-eszköz. Ha nyer a csapat, akkor ország-világ előtt bizonyítani lehet, hogy a rendszer hatékony, sikeres, tehát legitim. Vagyis számára nem a játék a tét, hanem győzelemből táplálkozó legitimitás, a „felsőbbrendűség” demonstrálása. A VB-t odahaza nem is közvetítik (emlékeznek a 89 előtti időkre?), hiszen a helyszíni képek a „külső világról” nem azt a rettenetes helyzetet mutatnák, amelyeket a propagandagépezet sulykol. Naponta csupán negyedórás összefoglalót közvetítenek, elsősorban az ellenségek (értsd a nyugati csapatok) vereségeit szemlézve. Állítólag az egyenruhába bújtatott KDK-beli szurkolók is hamisak, valójában kínai állampolgárságú fizetett emberek... Hihető is, hiszen a kommunista ország határai gyakorlatilag lezártak, a hivatalos diplomatákon és a nomenklatúra tagjain kívül senkit sem engednek külföldre. (Aki tőlünk 1984-ben az EB-n a helyszínen szurkolt, csak nyugodtan szóljon!).

Így könnyen felmerül annak az esélye is, hogy vereség után természetszerűen következnek a retorziók, a megtorlások. A játékosok családtagjait pedig jó gestapós módszer szerint gyakorlatilag túszul tart(hat)ják, a menekülés elejét veendő...

A meccs jelentése tehát É.-Koreában teljesen más paradigmában jelenik meg (akárcsak az 1936-os Olimpia Berlinben, a náci vezetés számára, vagy az LA-i 1984-ben Ceausescu számára), mint Portugáliában. Ebben a tekintetben merül fel, hogy amikor C. Ronaldo gólt rúg, akkor valójában mi is történik az ellenfél kapusával: tapasztalatot nyer és következőkor jobban véd, vagy gyakorlatilag a kényszermunkára való ítéletet kézbesíti az aranylabdás játékos? Az arckifejezésekeből ítélve, az utóbbi elég valószínű ... A tizenegy focista Kim Dzsong Il agyában katona, akinek állami küldetése van. Ha az nem sikerül, jogos a büntetés...

Korábbi bejegyzéseimben amellett érveltem, hogy a foci, sokkal több, mint játék vagy üzlet. A 23 focista sorsa ennek jó megmondója lehet az elkövetkezőkben. Ha valaha is kiderül ez ...\

Riport, Eszak-Korea: http://index.hu/kulfold/2010/06/26/korea/

Szabadidő – VB, a macsó férfiak, a háziasszonyok és a társadalom működésének háromszögében

Mire jó a VB? Hogy legyen amit a férfiak nézzenek és amiért a nők mérgelődjenek, mert nem látják a telenovellákat és a pletykaműsorokat - szól a hétköznapi és szexista válasz. Csak ennyi lenne? Kétségtelenül nem: valójában sokkal többről van szó, bár állítólag sok esetben ez sem elhanyagolható vonatkozás... Már a családi béke miatt sem.

Tény, hogy a Világbajnokság a hónap legfontosabb médiaeseménye: a tévécsatornák egésznapos lefedettséget nyújtanak, minden apró részlet eljut a nézőkig. Azonban mindennek megvan a szociológiailag könnyen megragadható haszna, funkciója. Más szavakkal, a VB-nek nagyon fontos szerepe van a társadalom olajozott működésében. Ezek közül nézzünk meg tömören egy párat (a kimerítés és a teljesség igénye nélkül, R. K. Merton fogalmi rendszerét alkalmazva, latens és manifeszt pozitív funkciókat megnevezve. A politikai funkciókról majd máskor).

A funkciókat durván két fő szinten kell keresni: makroszinten, vagyis az össztársadalom (a társadalmi rendszer egésze) szempontjából, illetve mikro, az egyén mindennapjainak (az életvilág) szintjén. Mindkettő nagyon fontos, egymással kapcsolatban is állnak.

Vegyük először a makro szintet.

A társadalmi szolidaritás megerősítése. Azokban a társadalmakban, akik csapattal képviseltetik magukat a viadalon, kimuthatóan növekszik a tagok közötti szolidaritás és belső kohézió. Döntő többségük azonosul a csapattal, mint nemzeti szimbólummal, a saját elképzelt közösségével, „A Nemzettel” – amire egyébként lássuk be, nem sok alkalom adódik „normálidőszakban”.

Kulturális sokszínűség és diverzitás promociója. Ha elfogadjuk azta premisszát, hogy a szurkolók és a focisták a „társadalom kicsiben”, akkor mindez jól fejezi ki az illető társadalom jellegét, kulturális mintáját, amit meg is erősít. A sokat emlegetett vuvuzella vagy a több etnikai csoportból származó játékost szerepeltető csapat a nézőkben a másság elfogadásában, a toleranciszint növelésében, a kulturális különbségek tudatosításában játszik szerepet.

A presztízs termelése. Már a jelenlét is fontos, hiszen az ország megjelenik a globális nyilvánosságban, eleve jó reklám. Néhány országról csak itt hallunk, egyébként azt sem tudnánk, hogy létezik. De ha tetejében még jól is teljesít a „nemzeti tizenegy”, akkor tekintélyes mennyiségű presztízstőke képződik, amit az ország – ha elég ügyes – a nemzetközi kapcsolatokban, az üzleti szférában okosan kiaknázhat.

A gazdasági funkciók. Egy-egy csapat VB-re való kijutása sokat lendít az illető ország gazdaságán is. Ha a VB-n szerepel a csapat, akkor kiemelkedően megugranak a tévé nézettségi rátái, tehát nőnek a médiabevételek, hasznot húznak a reklámozók, a cégek és végül az ott alkalmazottak. Kimutathatóan fellendül a turisztikai cégek forgalma, akik a szurkolók utaztatását bonyolítják a színhelyre. Hirtelen megnövekszik a focival és a csapattal kapcsolatos merchandise termékek (például trikók, labdák, zászlók, trombiták/) iránti kereslet, amiből az előállítóktól és kiskereskedőktől a fociszövetségig mindenki sokat profitál. A focisták és az impresszáriók is lefölözhetik a hasznot, ha a játékos jól szerepel. Aztán, nagyot növekszik a romlandó élelmiszerek fogyasztása: a sör, üditőitalok, ropik (nálunk a köpnivaló „szotyik”) forgalmából is számottevő a bevétel. Természetesen a szorakozóhelyek is a nyertesek közé tartoznak. (Egyáltalán nem véletlen, hogy a VB-k mindég nyáron vannak, pontosabban akkor, amikor Nyugaton nyár van, és az emberek szabadságra mehetnek, hiszen ez üzlet).

A diplomáciai lehetőségek kitágítása. A kiemelkedően jól teljesítő csapatok hírnevét a nemzetközi kapcsolatokba jól lehet konvertálni, felmutatva az közösen elért sikert – erre is való a sport.

A technikai újítások katalizálása. Itt elsősorban a televízió fejlesztésekre gondolunk. A HD és 3D közvetítések kialakítása, a legújabb generációs készülékek kifejlesztésének deadlineja a sportesemény előttre időzítettek (lásd például nálunk az RDS&RCS HD programcsomagjának lanszírozását).

De lássuk azt is, mi van a mikro szinten.

A társadalmi kapcsolatok és kötelékek megerősítése. Ez a egyik legfontosabb pozitív latens funkciója a vébének: közösségépítő szerepe van. A meccsnézés közös esemény – az igazi élmény a játék és eredmény másokkal való, közös megélése. A meccs valójában jó alkalom arra, hogy az egyének találkozzanak és a labdarúgás ürügyén kapcsolataikat megerősítsék, karban tartsák, továbbfejlesszék, újakat alakítsanak ki.

A társadalmi tagság megtapasztalása. Az individualizált és rohanó világunkban olyan alkalmakat teremt, amelyek kedvezően hatnak a közösségi érzés kultiválásában és fenntartásában. Vagy ahogyan a szociológusok fontoskodva mondják: a kollektív tudat és közösségi érzés konzerválásában tölt be fontos szerepet – mire nagy szükség van a társadalom működésében, hiszen alapját képezi a személyközi kooperációnak és bizalomnak, a konformitásnak.

A VB-nek tehát a közösségformáló funkciója a legfontosabb, a gazdasági szerep mellett. Jóval több, mint sportviadal! A modern társadalmak ceremoniális intézménye, egyik legfontosabb szimbolikus rítusa!

Szabadidő – Foci. Megkezdődött a Világbajnokság. Mi is ez valójában?

Tegnaptól vébé, vagyis foci egész nap. Ha nem meccs, akkor kommentár! Médiában, buszmegállóban, otthon, munkahelyen ...

Kétségtelen, hogy a jelenkori világban a labdarúgás, népszerűbb nevén a foci, jelentős szerepet tölt be a mindennapok világában. A legnépszerűbb sport, a „sportok királya”, ahogyan a latin országokban mondani szokták, a férfiak kiemelt és örökös beszédtémája, a tévécsatornák kedvence, a gyerekek vágyainak színhelye, szórakozás, örömök és szomorúságok forrása, az egyik legjövedelmezőbb reklámhordozó – többek között. „A megfizethetetlen élmény”, ahogyan az egyik főszponzor fogalmaz.

Nem véletlen tehát, hogy az országos és mindenféle nemzetközi bajnokságok és kupaküzdelmek, a nemzeti válogatottak közötti hivatalos és barátságos mérkőzések, az Európa- és Világbajnokságok óriási érdeklődést generálnak a rajongók körében, amit a média részletesen és hosszasan le is fed. Beszédes, hogy az Olimpia mellett a kereszt-négyévente megrendezett EB és VB vonzza a televíziók számára a legnagyobb nézettséget – és természetesen rengeteg bevételt, pénzt. Az utóbbi években a nézettség és a bevételek egyaránt növekedtek. A foci tehát amellett, hogy hivatásos sport, igencsak jólmenő üzlet is: a kluboknak, a médiának, a játékosoknak, az impresszároknak és a fociszövetségeknek egyaránt.

A foci azonban jóval több ennél: nem csupán sport, és nem csupán üzlet: egy társadalmi jelenség, a modern társadalom egyik legfontosabb szimbóluma és rítusa.

A mai (poszt)modern társadalomban jól magyarázza (pontosabban rajta keresztül érthető meg) az ember mindennapi életét meghatározó kulturális normák és értékek (szolidaritás, kooperáció, versenyszellem, férfiuralom), vagy a társadalmi konfliktusok és szereplőik (nálunk például a főváros-vidék illetve a régi és új gazdasági elitek közötti ellentét; leginkább a Steaua-CFR tengely mentén).

A mára globálissá vált „játék” a háborút (A Belgrádi Vörös Csillag szurkolóiból verbuválták az Arkan-féle gyilkos szabadcsapatokat a délszláv háborúban), a magánéleti boldogságot és személyes életutat (az elhivatott szurkoló életét), a nemzeti karaktert (nálunk a latinitást), a társadalmi viszonyok történeti alakulását (lásd román-magyar vagy holland-német meccs), valamint a globalizációt (kozmopolita csapatok, amiben egyetelen helyi játékos sincsen, példál Arsenal), illetve a társadalmi erőszakot (szegény szurkolók versus gazdag tulajdonosok, például Gigi versus Steauas rajongók), a technikai újításokat (például HD vagy 3D közvetítést) egyaránt képes szemléletesen „láttatni” és magyarázni.

A jelenlegi VB a poszt-apartheidi Dél Afrika sikerének katalizárora és az ország teljes jogú nemzetközi státusának szimbóluma. Ne feledjük, az ország a faji megkülönböztetés ideje alatt mindenféle nemzetközi vetélkedésből ki volt zárva, gazdaságilag pedig embargó alatt volt. Aztán a VB az a fórum (a Olimpia és az EB mellett), ahol a klaszikus nemzetállamok (értsd országok) megnyilvánulhatnak egy olyan kontextusban, ahol valójában az államfeletti szervezetek (EU, NATO, WTO, IMF) és korporációk mozgatják a világot. (Tény, hogy a szervező FIFA is ilyen globális és igencsak nagyhatalmú korporáció).

Nem véletlen tehát, hogy a népszerűtlen intézkedéseket hozó és megtépázott államfők tömegesen vesznek majd részt a megnyító ünnepségen, némi bizalmat és népszerűséget vadászva.

Lényeges aspektus az is, hogy az idei VB rendkívül fontos „cirkuszt” biztosít a válság által elkínzott tömegek számára, a „kilépést” biztosítva a mindennapok idegtépő világából.

Közvélemény és alanyai – Tavaszi fuvallat: Kolozsvári városnapok májusban

Tegnap ért véget az a „népszavazás”, ami alapján a városvezetés eldöntheti, hogy mikor legyenek a városnapok. A jelek szerint a bő többség a májusi periódusra szavazott – azt is mondhatni: győzött a ráció és a tavasz. Remélhetőleg jövőben már ekkor szervezik az első városnapokat.

A „szavazás” kimenetele egybeesett azzal a szándékkal, amit a kolozsvári magyarság a város brand közvitája során „kinyilvánított”. Azonban a „szavazás” maga többmindenre rámutatott, amire a közeljovőben tudatosabban oda kell(ene) figyelni mindannyiunknak.

Egyfelől, a további „vitás kérdések” esetében jó hivatkozási alap lehet, precendensértékkel hivatkozni kell rá. Mondhatni, a multikulturalitás promoválásában felhasználható eszköztár de facto kibővült a „bízzuk a népre” eljárással.

Másfelől, úgy tűnik – a dícséretes kezdeményezés ellenére, lásd Csoma Botond blogját -, hogy a kolozsvári magyar elitek esetében nehéz elmozdulni a szándék/vélemény felől a cselekvés irányába. Más szavakkal, intézményi erőket felvonultató kampány nemigen volt, bár az ilyesféle gyakorlatoknak nagyon fontos szimbolikus eredménye lehet: mobilizál, sikerélményt nyújt, közösségi szolidaritást szül, kedvezően old meg egy problémát. Tehát: egy kompetitív mezőnyben nem elég véleményt mondani (amint azok fórumokon el is hangzottak, többször), hanem valamilyen koordinált stratégia alapján a jövőben cselekedeni is szükséges – különösen, ha a tétek magasak.

Végül (a kimerítés igénye nélkül) a várható hivatalos eredemény azt is jelzi, hogy kulcskérdésekben a román és magyar közösség véleménye a valóságban közelebb van, mint az első látásra tűnik. Vagyis, fontos kérdésekben a helyi politikusoknak, véleményvezéreknek nem csupán a magyar, hanem a román közösség irányába is kell kommunikálni.