Érdekes könyvek - TP 5.0

Péter, László (2009) TP 5.0 Elmélet és empíria öt globális társadalmi probléma vizsgálatában. Kolozsvár: Kriterion Könyvkiadó

Megjelent a kolozsvári Szabadság című napilapban. Kérdezett Ferencz Zsolt.

Románia nagyobb városaiban egymást érik a bevásárlóközpontok, az utóbbi időben pedig már a kisvárosokban is kezdenek elszaporodni a mallok, hiper- és szupermarketek. Péter László szociológust kérdeztük azzal kapcsolatban, hogy ezek elterjedése milyen társadalmi problémákat vonhat maga után. A szakember a kérdéskörrel a kolozsvári Kriterion Könyvkiadónál 2009-ben megjelent, nemrégiben Csíkszeredában bemutatott TP 5.0 Elmélet és empíria öt globális társadalmi probléma vizsgálatában című új kötetében is foglalkozik.

Egyre több mall és szupermarket jelent meg az utóbbi években Kolozsváron is. Milyen következményei lehetnek ennek?

A szolgáltató szektorban nagyon erős hatalom- és tőkekoncentráció érezhető napjainkban. Az elmúlt három-öt évben Kolozsváron masszív beruházások történtek (mallok, plázákat, hiper- és szupermarketek jelentek meg), globális játékosok vannak a helyi kereskedelmi piacon. Ez a tendencia korábban elsősorban Nyugaton volt érezhető, ennek azonban már mi is részesei vagyunk. Negatív és pozitív funkciója egyaránt van: néhány problémát megold, közben pedig olyan problémákat okoz, amelyek korábban nem léteztek. Ez minden társadalmi jelenség esetében így van. Az emberek többnyire azt hiszik, az ilyen típusú intézmények megjelenése alapvetően a közjót szolgálja. Ebben sok igazság van, hisz ennek következtében a piacon, a kínálat tekintetében kialakul a reális árverseny, másfelől pedig új munkahelyek jelennek meg, amelyek munkaerőt foglalkoztathatnak. A városkép is megváltozik, korábbi elhagyatott hely egyszerre „központ lesz”, megjavítják az oda vezető utakat, gondozzák a korábban elhanyagolt sövényt, növekedik a környéken a közbiztonság. Pozitívum és lehetőségjellegű ez, de nemcsak: egy mall megjelenése számos problémát is generál egy adott városban.

A vásárlókat is koncentrálja, aminek következtében a kiskereskedők, az egyéni üzlettulajdonosok könnyen csődbe mennek. Aztán, az árversenyben is ők diktálnak, a kicsik egy része ezt nem tudja lekövetni. Továbbá, a város adott pontjain megnő a forgalom, mert sokan mennek a mallba, emiatt pedig fokozódik tömeg, a zaj, koncentrálódik a levegőszennyeződés, ami stresszt vált(hat) ki a pláza közelében lakók esetében. Ez utóbbit a szakma sink-érzetnek nevezi – az emberek egyszerűen idegesebbek lesznek a megváltozott körülmények miatt. Érdemes megnézni ugyanakkor azt is, hogy milyen típusú munkahelyeket jelent a mallok megjelenése.

Melyek ezek a munkahely-típusok?

A jelenlegi, posztfordista gazdaságnak nevezett társadalmi rendszerben háromféle munkakör létezik. Ezek közül a kékgalléros munka az egyik; az jellemzi, hogy az illető kétkezi fizikai munkát végez. Ezek a személyek egyre kevesebben vannak, mivel a gazdaságot inkább a szolgáltató szektor dominálja, a klasszikus ipar pedig visszaszorult vagy keletre költözött. A másik nagy munkakör-csoport az előző ellentéte, a fehérgalléros munkakör. Azok a személyek tartoznak ide, akik a gazdaság „húzó” ágazataiban, a bankszektorban, az adminisztrációban, az oktatás, kutatás és fejlesztés valamint a nagyobb vállalkozások területén vannak foglalkoztatva. Ezek a munkakörök magas precizitású tudást, kreativitást, felelősséget és rugalmasságot feltételeznek; hozzáteszem azonban, hogy nem ők teszik ki a túlnyomó többséget. A kék- és fehérgallérosok típusa között helyezkednek el a rózsaszín gallérosok: ide azok tartoznak, akik szellemi rutinmunkát végeznek, irodában dolgoznak, azonban nem döntéshozók, munkakörük pedig nem felelős, illetve akik úgynevezett rövidszoknyás munkát végeznek. A hiper- és szupermarketekben dolgozók jelentős hányadát pedig a rövidszoknyás munkaerő adja.

Mit fed ez az elnevezés?

Fizikai rutinmunkát végeznek azok a személyek, akiket rövidszoknyás munkaerőként szokás definiálni: munkájuk nem igényel magas fokú képzést, könnyen elsajátítható munkaköröket töltenek be. Elsősorban nők, fiatalabbak, alkalmazásuknál pedig szempont a kinézet, megjelenés. Ez fontosabb, mint a tudás. A szakirodalom szerint például ilyen munkakör tiszta formában a McDonaldsban dolgozóké.

A probléma tehát az lehet, hogy milyen munkahelyeket kínálnak ezek az intézmények. Többségében ugyanis olyanokat, amelyek nem feltétlenül attraktívak, átlag alatt fizetettek, hosszú távon karrierlehetőséget alig kínálnak, adott esetben pedig (főleg, ha kezdő munkaerőkről beszélünk, márpedig tipikusan ezt a réteget célozzák meg), munkaundort is okozhatnak. A kasszásokról, eladókról, felszolgálókról, takarítókról beszélünk. Egyenlőtlen helyzet reprodukálódik, hisz eleve a rossz társadalmi háttérrel rendelkező személyek vállalják a rövidszoknyás munkát. A szakirodalom azt írja, hogy aranykalitkába kerülnek, ami ugyan kívülről jól néz ki, de alig van belőle kilépési lehetőség, és ezáltal reprodukálják a maguk hátrányos helyzetét.

Kiket sikerül elsősorban megcélozni?

Olyan 18 és 21 év közötti fiatalok lépnek be ebbe a rendszerbe, akik többnyire még otthon, a szüleikkel laknak; a munka miatt pedig sokszor abbahagyják tanulmányaikat. Ez később azt eredményezi, hogy képtelenek lesznek kilépni ebből a „rózsaszín dologból”, és nem tudnak fehérgallérosokká válni. Ugyanakkor nagy a mobilitás egyik szupermarketből a másikba: ha látják, hogy fölfele nem mobilisak, vízszintesen próbálnak meg mozogni. Ismétlem, többnyire a közepesen iskolázott, líceumot vagy szakiskolát végzett, és hátrányosabb családi helyzetből származó személyekről van szó.

Mikor válnak érezhetővé ennek a következményei?

A munkavállalók elsősorban akkor fogják érezni a negatív következményeket, amikor családot akarnak alapítani, és az elsősorban időszakos munkaként elkezdett tevékenységet tartósan kénytelenek betölteni. Ekkor jönnek rá, hogy az ott kapott fizetésből képtelenek rendesen fenntartani a leendő családot. Amíg egyéni munkavállalókról beszélünk, addig ez a probléma nem érvényes, akkor azonban, amikor már családok függnek ezektől a jövedelmektől, már igencsak égető kérdéssé válik. Ezek a családok a szegénységi küszöb köré kerülhetnek, dolgozó szegényekké válhatnak, ahogy a szakirodalom tartja, akiknek ugyan van jövedelmük, de az elmarad a család fenntartásához elégséges összegektől.

Milyen más választási lehetőségük lenne ezeknek a személyek, ha nem lennének a mallok?

Vélhetően még rosszabb lenne a helyzet, mint most. Nehezebben találnának munkát. Az emberek, életszakaszuk bizonyos időszakaiban egyfelől függetlenségre vágynak, másfelől a munkavállalásnak megjelenik az anyagi vonzata is. A 18-19 évesen alapvetően már kereső tevékenységet folytatók számára attraktív mindez, szemben azokkal, akik a kortárscsoportban továbbtanulnak. Elképzelhető persze, (ez viszont csak találgatás), hogy egyesek közülük továbbtanulnának, amennyiben lenne rá lehetőségük. Ez lenne a jobb változat! De teljesen más kérdés, hogy adott esetben az egyetemi diploma sem garancia arra, hogy valaki fehérgalléros munkakört fog majd betölteni. Az egyetemi évek finanszírozása érdekében ugyanis sokan éppen ilyen munkaköröket vállalnak, majd bekerülnek a hálózatba, az egyetem elvégzése után pedig, diplomával a kezükben szintén rá vannak utalva, hogy folytassák ezt a fajta tevékenységet.

Többek között ezt a kérdéssel is foglalkozik a Kriterion Könyvkiadónál idén megjelent TP 5.0 című kötetében. Milyen szempontok szerint tárgyalta a társadalmi problémák kérdéskörét?

A könyv címében is szereplő TP 5.0 elnevezés szerint öt kiemelt, számomra jelentőséggel bíró társadalmi problémát vizsgálok részletesebben. Annak függvényében, hogy a társadalmi problémák negatív következményei milyen nagyságú közösséget és miként érintenek, három nagy témakörről beszélhetünk. Az első kategóriába a globális szintű, össztársadalmi problémák tartoznak; ezek közvetlenül vagy közvetve, de mindenkit érintenek. A társadalmi problémák másik csoportjába az intézményi szintű problémák, az intézmények működésében beállt zavarok tartoznak. Ezek, ugyan kevesebb embert érintenek, de az adott társadalom esetében igen fontosak. Ide tartozik többek között a család intézménye (a válások, az özvegység, a homoszexuális házasságok problematikája), akárcsak a munkaerő-piac, az oktatási és egészségügyi rendszerek kérdése. A társadalmi problémák harmadik szintjét az egyéni szintű problémák képezik: külső társadalmi tényezők miatt az egyének már nem tudják ellátni azokat a társadalmi szerepeket, amelyeket egyébként, normális körülmények között el tudnának látni. Ilyen szerepszintű probléma például az apa- vagy a munkavállalói szerep ellátásának problémája, a prostitúció, pornográfia, szexuális devianciák, a társadalmi agresszió (például a családon belüli erőszak), vagy a kiskorúak bűnözése is. A kötet a felsorolt szintek közül a globális szintű társadalmi problémákkal foglalkozik, és öt kérdéskört jár körül.

Melyek ezek a kérdéskörök?

Az első ilyen kérdéskör a globális felmelegedés, a klímaváltozás vagy üvegházhatás témája. Ez napjainkban igen magas fokon tematizált: a médiában, egyre pesszimistább módon, de szinte minden nap foglalkoznak vele. A kötetben foglalkozom a terrorizmus kérdéskörével is, amely az elmúlt kilenc-tíz évben szintén nagyon sokat szerepelt a romániai napirenden, különösen 2001. szeptember 11-e után. Megnéztem, hogy a politikum és a helyenként szenzációhajhász médiamegjelenítései mellett milyen társadalmi okokra vezethető vissza a terrorizmus, illetve miként magyarázható ez a jelenség. Egymással összefüggő a két következő kérdéskör, az akuttá váló hatalmi- és tőkekoncentráció folyamatából kibontakozó egyenlőtlenség és világ-szegénység problematikája. Arra voltam kíváncsi, hogy ezeknek milyen társadalmi meghatározottságai vannak. Az ötödik kérdéskör a városi társadalmi problémákat járja körül (a mallok kérdését is ebben a részben feszegettem). Kolléganőmmel, Pásztor Gyöngyivel közösen olyan kérdéseket tárgyalunk ebben a részben, amelyek a városi térhez kapcsolódnak, és „megterhelik” a várost, az ott élő társadalmat, és számos megoldandó probléma okát képezik. Foglalkozom többek között a szegénység városban végbemenő folyamataival, a (hiper)szegregációval is, a társadalmi csoportok egymástól való elkülönülésével, a „bezárkózó közösségek” megjelenésével, illetve a hipergazdagok önkéntes elkülönülésével. Tipikus városi jelenség a lázadás és a városi erőszak kérdése is, mint a kollektív társadalmi cselekvések problematikája. Egy következő részkérdése a városi társadalmi problémáknak - amit nap- mint-nap megtapasztalunk, megélünk - a közlekedés kérdése, ennek kapcsán kitérek a városon belüli közlekedés, illetve az autópálya- és útépítések negatív hatásaira is. Mindezeket számos érdekes és szemléletes hazai és külföldi példával illusztrálva, esettanulmányokra és kutatási eredményekre alapozva.

Hogyan illeszkedik a TP 5.0 Elmélet és empíria öt globális társadalmi probléma vizsgálatában című kötet eddigi szakmai pályafutásába?

Ez a harmadik könyvem az oktatói és kutatói tevékenységemnek egyféle logikus következménye. Korábbi könyvemben a szegénység tematikáját jártam körül (Vázlatok a szegénység szociológiájához, Kolozsvári Egyetemi Kiadó, 2006), most kutatásai eredményeim és olvasataim alapján „kiléptem” a többi társadalmi probléma irányába. Az egyetemen a kérdéskört már két éve tanítom, így érthető a késztetés is.

Lesz-e folytatása a kötetnek?

Egy évvel ezelőtt, amikor ezen a könyvön elkezdtem dolgozni, még abban a hitben éltem, hogy valamennyi társadalmi problémával tudok foglalkozni. Ez mindeddig nem valósult meg teljes mértékben, azonban már egy kötetre való született a globális szintű társadalmi problémákról. Hevenyészett kézirat formájában az intézményi szintű problémák is lassan megvannak. Reményeim szerint valamikor egy 5.1-es vagy 5.2-es kiadás is elkészül. Bízom abban, hogy ez a kezdeményezés nem fog megrekedni ezen a szinten. Természetesen attól is függ, hogy az olvasók miként fogadják a tematikát.