A kérdésen legutóbb egy személyes jellegű esemény kapcsán reflektáltam behatóbban. Kiderült ugyanis, hogy egy rangos társadalomtudományos konferencián, a bemutatandó tanulmány társszerzője még a teremben sem lehet (hallgatóként), ha előzetesen ki nem fizeti a nem éppen kevés regisztrációs díjat.
Természetesen voltam még korábban is számos fizetős konferencián, tudom, hogy ez a jelenlegi minta: „rendes helyen” ilyen az eljárás. Mit is jelent mindez? Azt, hogy egyre többen ki vannak (lesznek) zárva a tudásgyártás és tudásterjesztés folyamatából. És akkor itt is vagyunk a mai okoskodásunk tárgyánál: a posztfordista korszakra jellemző privatizált tudás kérdéskörénél. Más szavakkal: a tudás, az termék, amihez csak egyeseknek férnek hozzá.
Korábban, a modern társadalom úgy vélte, a kartéziánus felvilágosodás közjóra hivatkozó logikájában, hogy a tudás, az közkincs: mindenki részesülhet benne. Ez volt az egyik érv a közoktatás rendszerének (másik további érv az integrálás és a „rejtett tanterv”, az állampolgárok „betörése” volt) kialakitasakor.
A modern felfogást jól szintetizálta R. K. Merton 1942-ben a The Traditional Ethos of Science (A tudomány tradicionális éthosza) című tanulmányán megfogalmazott öt alapelv. Ezek a következők: a kommunalizmus, az univerzalizmus, az érdekmentesség, az eredetiség, valamint a szkepticizmus. A kommunalizmus azt jelenti, hogy a tudomány által megszerzett tudásnak közösnek kell lennie; közjó, azaz mindenkié, közkincs – senki nem tulajdoníthatja el. Az univerzalizmus alapelve szerint a kutató-tudós munkásságát és elért eredményeit, felfedezéseit etnikai, faji, nemi, szexuális, vallási, társadalmi státusbeli, politikai meggyőződésbeli vagy nemzetiségi alapon nem szabad mellőzni; például egy felfedezést figyelmen kívül hagyni, mert szerzője tesszük azt liberális politikai elveket vall (vagy mert magyar egy többségi román társadalomban). Merton lényegében arra utal, hogy ezek a jellemzők a tudományos munka során irrelevánsak. Az érdekmentesség egészen egyszerűen az el nem kötelezettségre vonatkozik: a tudomány és a tudós egyetlen társadalmi csoport mellett sem elkötelezett, munkája során nem képviseli, nem vállalja fel valamelyik partikuláris társadalmi csoport céljait és érdekeit. Ellenkezőleg, tevékenységét az egész társadalom, az emberiség érdekében végzi. Ebben az értelemben a tények az elsődlegesek, a személyes vágyak, óhajok, értékek szempontjait nem szabad a kutatás során érvényesíteni. Az eredetiség alapelve azt feltételezi, hogy minden eredmény valami újat kell hozzon az addig ismertek tárházához. Végül a szkepticizmus alapelve szerint a tudományos tudást egy kritikai attitűd, a kutató – kutatott (alany/tárgy) közötti távolság, a mindennel szembeni mértékletes tamáskodás, kételkedés kell, hogy jellemezze. Mindezeknek a helyszíne az Egyetem, az Universitas.
Jelenleg a tudományos kutatás és fejlesztés súlypontja áttevődött a magán kutatóintézetek és a nagy multinacionális korporációk csoportjaira. Ezekhez szorosan kapcsolódnak az egyetemek is, de a befolyásuk fokozatosan csökken. Vagy ők maguk is piaci logikában működnek. Ennek a legfontosabb következménye az, hogy a tudományos tudás, mint termék jelenik meg: ez összekapcsolódik a piaci versennyel és a szerzői jogokkal. Azok felett csak egyesen rendelkeznek, mások esetleg megvásárolhatják. Lassan két nagy csoport körvonalazódik: akik képesek megszerezni adott tudást, és akik nem – s akik biztosan lemaradnak.
Tény, hogy a tudás már nem közkincs. Magánjószág lett.
Mindezeknek fura kovetkezmenyei lesznek a mindennapokban. Az informacios tarsadalomban ugyanis a tudas hatalom, de ez nem ingyen van. Jokora osszeget kell erte fizetni.
VálaszTörlésAki tehat a tudomanynak szeretne elni az menjen magan kutatointezetbe, vagy neves maganegyetemre dolgozni, igy tud csak a tudashoz igazan hozzaferni. A hagyomanyos ertelemben vett universitasok ugyanis egyre kevesbe kepesek ebben a tudas-piaci versenyben helyt allni, hacsak maguk nem kezdenek el piaci szereplokkent mukodni. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok esetben, pontosan a megmaradas erdekeben ezt teszi, olyan kutatasokat vegez amelyeknek eredmenyei nem publikusak illetve fizetos konferencciat szervez.
Az azt hiszem nyilvanvalo, hogy a jelenlegi felallasban, a jelenlegi koltsegvetessel es termeszetesen a jelenlegi hozzaalassal a romaniai egyetemek nem igazan rugnak labdaba ezen a teren. De mindezen tul, kerdem en, hova tart igy a vilag? Mit tanitananak ma az iskolaban, hogyha 50-100-150-200... evvel ezelott is igy gondoltak volna, hogy a tudas hatalom, tehat penz.
Bizony. Az egyetemek a jovoben fokozottan oda kell majd figyeljenek, hogy forrasokat mozgositsanak, hiszen az oktatok a projekteken kivul "onmagukra hagyatva" egyre nehezebben jutnak be a globalis mainstream-be.
VálaszTörlésPeter Laszlo