Közvélemény és alanyai – Náci vagy ostoba polgármester

Sokkoló cselekvésre adta a fejét Konstanca polgármestere: kiskorú fiával együtt Második Világháborús német tábornoknak öltözött egy nyilvános divatbemutató alkalmával; természetesen nagyközönség előtt. Ahol mellesleg számos televíziós stáb is filmezett. Mindez hamar a hazai és a világsajtó címoldalára került. A tettes azzal indokolta tettét, hogy egy nemrégiben vetített Tom Cruise filmben által megtestesített von Stauffenberg ihlette, aki részvett a Hitler elleni sikertelen merényletben. Mert a rossz ellen küzdött – így a polgármester.

Az eset önmagában minősíthetetlen és rendívül súlyos, nem csupán a zsidó szervezetek, hanem az egész társadalom szempontjából. Az több hatályban lévő törvénnyel ellenkezik. A helyzetet több tényező súlyosbítja.

Egyfelől, a polgármester utólagos magatartása. Egy szóval sem ismeri be, hogy tévedett, mégpedig rendkívül súlyosat. Polgármesterként a városban ő maga testesíti meg a törvényes rendet. Ha belátja, hogy tette illegális volt, akkor magatartásával azt sugallja, hogy neki a törvény nem számít, valamint hogy ő a törvény felett áll. Ha meg nem látja be, akkor kétségtelen, hogy felelőtlen, amire még büszke is. Nem érzi át – ami egy hivatalos és magas rangú tisztségviselőtől jogosan elvárható volna -, hogy viselkedése normatív, példaértékű nagyon sokak számára. Ha nem látja be hibáját, és őszintén értetlenkedik, akkor jobb esetben ignoráns, ostoba, szűk látókörű és felületes. Ellenkező esetben pedig antiszemita és egy autoriter rendszer immáron kinyilvánított hódolója. (Sajnos erre nagyobb az esély, hiszen a hódító német hadsereg kapcsán azt nyilatkozta, hogy csodálja annak rigorózus szervezési módját. Csodálata azonban nem terjedt ki arra, hogy von Stauffenberg ezredes volt, ő meg tábornoknak öltözött. Vélhetően magához viszonyítva rangon alulinak tartotta az ezredesi beosztást).

De legalább ennyire súlyos a közönség és az egész hazai politikum magatartása az eset kapcsán. Először, senki sem protestált a közönségből. Nem álltak fel, nem hagyták el a helyet, nem fejezték ki nemtetszésüket (egy ilyen alkalommal ugyebár a tisztes polgárok vannak jelen, akik a helyi közösség oszlopos tagjai). Másodszor, a párttársak sem igyekeztek elhatárolódni a polgármestertől, nemhogy emiatt azonnal kizárták volna. Harmadszor, a hazai civil szféra és a példaadó értelmiség sem sietett egyértelműen elítélni Radu Mazare urat, aki gyakrabban parádézik James Bond vagy gengszter-szerelésben, legalább három trófeahölgy társaságában, mint nyugati nagyvárosokban kétoldalú szerződéseket aláírni szeretett tengerparti városa érdekében. Negyedsorban pedig, a média is inkább egzotikus, esetleg „csak erre viszi az esze” módon kezelte a kérdést – egyértelműen aligha minősítették, inkább harmadik személyt használtak.

Miért probléma mindez? Azért, mert az intoleranciával nem biztos, hogy toleránsnak kell lenni, a szinpadi fellépés pedig egyértelműen egy embertelen és brutális politikai-társadalmi rendszer szimbólumaként jelent meg. Ez a rendszer megengedhetetlen borzalmakat vitt véghez: a Holokausztot, a bürokratikus tervezett és üzemi technológia révén megvalósított emberirtást, mindenféle ellenzék kiirtását, az emberi méltóság újbarbár módon való lábbal tiprását, a totális háborút.

Mert az autoriter rendszer irányába való elcsúszás első lépése mindég a rémtettek megszelídítésével, az áldozatok relativizálásával kezdődik. S ha ezt egy nagyváros polgármestere teszi, akkor azt annál szomorúbb!