Közvélemény és alanyai – Milliomosnak tiltakozni tilos?

Pár napja egymagában, hátán Le Băsescuval! és Le Boc-al! feliratokkal tiltakozik Kolozsvár belvárosában egy idősebb hölgy, Alice Rotta. Bevallása szerint a civil kurázsi mellett, illetve a véleménye szerint kialakulóban lévő „diktatúra” ellen nyilvánul meg. Eddig semmi különös, hiszen a véleménynyilvánítás és tiltakozás szabadsága adott. Románia pedig szabad ország. A reakciók azonban mindenképpen figyelmet igyényelnek. Véleményem szerint a Rotta féle tiltakozás gerjesztette magatartások beszédesek és példaértékűek (ha jegyet kellene rá tanárként adnom, akkor elégtelent ajánlanék). A továbbiakban a tiltakozásra adott reakciókra fogok fókuszálni.

A nagyközönség bő része közömbös abban az értelemben, hogy jó részük tudomást sem vett a tiltakozásról vagy egyszerűen értetlenül áll a gesztussa szemben. Ez máshol is így van. Egy aktívabb kisebbség – amit a kommentekből lehet „kiolvasni” – ha a gesztussal nem is, de az üzenettel rokonszenvezik, hiszen – ugyebár válság van – valakiknek mégis felelősnek kell lennie ezért; az elnök és a miniszterelnök különösen – gondolják. Azonban vannak még olyan szereplők, akikenk tiszte-feladata tudomást szerezni az ilyesféle akciókról, és akinek a reakciója normatív (példaértékű) kellene legyen. Három ilyen főszereplő van: a politikum, a média és a civil szféra (ezek persze mind sokfélék, de a politikai rendszernek önálló részeit képezik, ezért általénosságban emlegetem).

A politikum az eddigiekben teljesen ignoráns a Rotta-ügy kapcsán (bár volna benne fantázia, különösen az ellenzéki pártok részéről a kérdést marketingesen tematizálni); a civilek is mással vannak a jelek szerint elfoglalva (de az is tény, hogy minden egyéni megnyilvánulással nem is lehet, és nem is kell foglalkozni). Ami számomra érdekesebb, az a médiában eddig látottak-hallottak voltak. Ugyanis azok bő többségse egyszerű technikát alkalmazott: a kigúnyolást, a nevetségesség tételt a „Milliomos ne tiltakozzon, adakozzon!” elv szerint. A „Nincsen jobb dolga az idős asszonynak”, „Menjen főzni” a híradások kommentjeit írja le (pontosabban azok nagyarányát jellemzi).

A demokráciában a tiltakozás bármilyen legális formája alanyi jog és semmiképpen sem anyagi helyzethez kötött (voltak dicstelen idők, amikor a választás joga – a cenzusjog – vagyoni pozíció függvénye volt, amikor csak a gazdagok szavazhattak, és nem volt helyes). Az „idős asszony” stigma arra való, hogy delegitimálja a tiltakozó személyét az idősebbekkel szembeni ellenérzésekre alapozva (az idős-inaktív-szenilis tengely mentén), illetve a női mivoltot hangúlyozva. Magyarán: csendes bolond, amúgy is nő, mit tudhat...

Nos, itt van a baj. A tiltakozás idejével, formájával, üzenetének konkrétságával, hatékonyságával és kalibrálásával racionális ellenérveket jogosan fel lehet hozni, de az aktus jelentőségét és a cselekvő jogát semmiképpen nem szabad kérdésessé tenni. A fejlett demokráciákban az eliteknek és a kommentáló értelmiségieknek (akik idehaza a tévéstúdiókban köznapi hangnemben felületes véleményeket hangoztatnak a racionális vita és érvelés helyett) kötelessége meghallgatni és komolyan venni a tiltakozó szándékát – akkor is ha az ártalmatlan és nem a prefektúra ablakait rongálja. Hiszen egy potenciális választóról van szó.

A tiltakozás szimbolikus jelentősége és szerepe nem kellene a tiltakozás intenzitásának és ártalmasságának függvénye legyen.

Közvélemény és alanyai – Basescu és a tízszázalékos küszöb esete. Fewer is the better?

Basescu elnök tízszázalékosra akarja emelni a parlamenti küszöböt. Ez az RMDSZ végét jelentheti. Adott esetben a PNL-t marginalizálja. Azonban a demokráciára sincsen feltétlenül kedvező hatással, sőt. Széles társadalmi nagycsoportok érdekképviselet nélkül maradnak, kiemelten a magyar kisebbség. A kétpártrendszer erőszakos kiépítése további kockázatokat jelent: ha a két nagypárt egymással kiegyez, senki sem gyakorolhat felettük ellenőrzést. Kell ez Romániának, ami húsz éve lábalt ki egy totalitárius rendszerből és ahol a társadalom erősen fragmentált és heterogén?

Basescu víziója egy idejétmúlt modellt idéz: az egyszerű többségi demokráciamodellt (ennek aktualizált formáját egyébként a két legrégibb demokrácia alkalmazza: az USA és Nagy Britannia).

A demokráciában a többség és a kisebbség közötti viszonyról tehát két felfogás honos. Az egyik az egyszerű többségi, a másik pedig a pluralista modell. A többségi demokrácia modelljében a többségi – kisebbségi vélemények (és szavazatok) mennyiségi eloszlása koordinálja a kormányzati politikáját (cselekvéseit és döntéseit). A többségi vélemények jelentik a kormányzat legitimitásának a fő forrását (az állampolgároknak a legalitásba vetett hite mellett).

A pluralista demokráciának alaptétele, hogy mindég figyelembe kell venni a többségtől eltérő véleményeket is. Törvényesen garantálni kell a kisebbségi vélemények kinyilvánítási lehetőségét, illetve törekedni kell a kisebbségi érdekek és akaratok sikeres gyakorlatba ültetésére. Mindez konszenzuskereső mechanizmust feltételez: arra vonatkozik, hogy a társadalom szegmensei közötti konfliktusokat ne más konfliktusok gerjesztésével, hanem kompromisszumos formában oldják meg. A pluralizmus a társadalom természetes tagoltságát és a politikai hatalom ennek megfelelő megosztását fejezi ki, vagyis azt az állapotot, amelyben a hatalomnak és a befolyásnak számos alapja és forrása van.

A két modellben eltérő a statisztikai kisebbség (faji-etnikai csoportok, bevándorlók, szexuális kisebbségek) befolyása és szerepe. A többségi modell azt feltételezi, hogy a politikai döntéseket kizárólag a többség akarata artikulálja. Így a kisebbségi érdekeik érvényesítse problémás – egyszerűen azért, mert kevesebben vannak. A pluralista modell pedig amellett érvel, hogy a társadalom heterogén, sok kérdésben mindig megosztott, nem konvergens, tehát a többségi és kisebbségi vélemények közös pontjait kell megkeresni, és konszenzust kialakítani.

Ugyanis a demokrácia a weberi értelemben vett modern legális-racionális uralomnak megfelelő politikai rendszer. Politikai tagoltságot, többféle gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai értéket, valamint az alternatívák természetes és kiküszöbölhetetlen sokféleségét feltételezi. A demokráciában egyszerre több különböző érdek van jelen, ezek egymással versengenek és a hatalommegosztás intézményei révén szabályos időközönként – a szabad, általános és titkos választások során - részesülnek a hatalomból. A modern, egyre inkább participatív demokráciának feltétele tehát a pluralizmus, vagyis az egy időben és ugyanabban az államban egyszerre több, különböző (olykor egymásnak ellentmondó, de mindenképpen eltérő) politikai törekvés létezésének lehetősége és természetessége. Az érdekek, értékrendek, ideológiák, pártok, politikai és civil intézmények egymással versengő sokfélesége egyszerre kell jelen legyen – a törvényhozásban is!

A jelek szerint a jelenlegi elnöknek a legkisebb baja is nagyobb annál, hogy a demokráciát erősítse…

Szabadidő – Érdekes filmek. Hacking Democracy

Ardizonne, Simon – Michaels, Russel (2006) Hacking Democracy. Public Interest Pictures

A modern társadalomban az egyik legjelentősebb közösségi cselekvés a választásokon való részvétel és szavazás. Ugyanis a hatalom döntéshozói a kifejezett népakaratból származtatják a legitimitásukat. A képviseleti demokráciában a nép választott képviselői révén gyakorolja hatalmát – ezt a népszuverenitás elve fejezi ki. Kétségtelen, hogy napjainkban a fejlett országok hangsúlyos participatív elemeket is belevittek a döntéshozásba (a választók, elégséges támogatással, törvénytervezeteket dolgozhatnak ki, amit a törvényhozásnak meg kell vitatnia, de általában jelentős a civil kezdeményezések nyomatéka a döntések meghozatalában). Azonban továbbra is a választások képzik azt az aktust, ami a hatalomba kerülőket formálisan szelektálja. A választások technikai mikéntje azonban erősen sokféle; ennek társadalom-történeti okai vannak, a demográfiai-földrajzi mellett. Hiszen nagyon sok ember szavazatát nagy területről kell gyorsan és pontosan megszámlálni. Éppen ezért „találták ki” több országban az elektronikus szavazást. Egy „ketyerén” kell a szavazatot leadni, ami azt rögzíti, majd összesíti és gyorsan meg is számolja. Egyfajta szavaztató számítógép.

A módszer lehetséges hátrányaira Alvin Toffler a Hatalomváltás című nagysikerű könyvében rég felhívta a figyelmet. Ki ellenőrzi a szoftot? Ki programozza a szoftot? Mekkora az esélye annak, hogy a ténylegesen leadott szavazatokat valakik a maguk akarata szerint módosítsák? Magyarán, arról van szó, hogy megvannak annak a reális esélye, hogy a népakaratot nyomtalanul meg lehet változtatni.

A HBO gyártásában készített Hacking Democracy című film egy konkrét esettel indít: megtörtént, hogy egy kis Floridai városkában, a 2000-es elnökválasztásokon az akkori demokrata jelölt, Al Gore, hozzávetőlegesen mínusz tizenötezer szavazatott kapott! Ennek az esetnek az apropóján indult el néhány civil aktivista a 2004-es elnökválasztás után, hogy fényt derítsen a kérdésre, lehet-e csalni az elektromos masinákkal. A Black Box Voting csoport a dokumentumfilmben Amerika szerte utazik, politikusokkal, civilekkel, aktivistákkal, tisztségviselőkkel és gyártókkal találkozik, választókerületeket keres fel. Több helyen összevették a hivatalosan regisztrált adatokat (értsd, amit a gépek mutattak) a választói lyukkártyákkal, míg eléggé patetikusan ki nem derítik, hogy a szavazatokat tároló memóriakártya egy rejtélyes szoftot is tartalmaz, ami igen bizony képes arra, hogy a szavazatokat módosítsa.

Az már csak hab a tortán, hogy erre látszólag senki sem figyel, az állam továbbra is a Diebolt gyártású gépekkel felszerelkezve szalad neki a következő választásoknak.

A Hacking Democracy egyfelől egy alig tematizált, de fontos kérdést vet fel, amit egy konfliktualista paradigmában bont ki: a gyártók és egyes elitcsoportok érdeke versus a nép, a választók érdekeinek a konfliktusa mentén. Másfelől pedig a film nem egy a szokványos, és sokszor silány vonalvezetésű összeesküvés elméleteknek, hanem maistream média által készített (HBO Films) kérdésfelvetés. Érdemes megnézni! Hiszen tény, hogy Floridában gépekkel és kellő szerencsével mínusz szavazatokat is lehetett szerezni…

A szervezet itt elérhető: http://www.blackboxvoting.org/

A film linkje: http://www.hackingdemocracy.com/