Az elmúlt héten sokat beszéltem erről a kérdésről: rádióban, újságban, tévében foglaltam össze azokat a fő gondolatokat, amelyeket a szociológia, mint tudományág erről a kérdésről „mond(ott)”. Mindennek apropójat természetesen az Elnöki Hivatal Társadalmi és Demográfiai Kockázatokat Elemző Bizottság Kockázatok és társadalmi méltánytalanságok című dokumentuma adta.
A dokumentumban a szerzők felvetették annak lehetőségét, hogy a drogfogyasztást dekriminalizálják. Sajtó azonnal napirendre tűzte a kérdést (a prostitúció mellett), de a drogfogyasztás legalizálását értette alatta – egyébként hibásan. Egyes beszélők, fórumok és társadalmi csoportok inkább érzelemvezérelten közelítettek a kérdéshez, mintsem egy racionális modellben.
Mivel a drogok kérdése egy „érdekes tematika”, úgy gondolom, megér két bejegyzést. Ebben a bejegyzésben a drogok általános kérdésére fókuszálok, a következőben pedig a javaslatot magát veszem górcső alá. Nézzük meg, hogyan érdemes a kérdést megközelíteni.
A fogalmi megnevezés és jelentéskör. Már a megnevezés is figyelemre méltó: a köznapi tudat drog megnevezés alatt az éppen illegális tudatmódosító, hangulatjavító és dependenciát okozó anyagokat ért. Hasist, marihuánát, ópiumot, heroint, és egyebeket – természeteseket és mesterségeseket egyaránt. A drogok köre azonban ennél jóval tágabb: nem csupán illegális anyagok tartoznak ide, hanem a legálisak is. Az alkohol, cigaretta (nikotin), tea (tein), kávé (koffeint) és mindenféle gyógyszerek, szerek (például festék, stb.). Tehát, a drogok köre jóval tágabb. Összemérhető negatív hatással.
Ezekben az anyagokban az a közös, hogy mindenik egyéni szintű (egészségügyi, családi, személyes-depressziós), és társadalmi szintű (agresszió, konfliktus, munkanélküliség, válás, szegénység, korai elhalálozási ráták, egészségügyi adóterhek) nehézségeket, problémákat okoz – természetesen a dependencia mellett.
A drog jogi státusa. A drogok státusa kétféle: legális vagy illegális. Fontos megjegyezni, hogy a legális drogok köre viszonylag tág; káros hatásuk ellenére mindég lesznek olyan szerek, amelyek bajokat okoznak ugyan, de legálisak lesznek. Hogy miért? Csak egy szemléletes példával kell élnünk: Angliában a Nagy Francia Forradalom idején, a forradalmi láz megfékezése érdekeben az akkori elitek lecsökkentették a gin árát, támogatták a kocsmák alapítását, jelentős adókedvezményeket élveztek a fogadók – a „forradalmi kedv” sikeres csillapítása érdekében… Tény, hogy a drog a társadalmi kontroll és kizsákmányolás egyik hatékony eszköze – mondják a konfliktualisták.
A relatív jelleg. Adott anyag jogi státusa is relatív térben és időben. Egyes társadalmakban az alkohol tiltott, megint más kultúrákban a marihuána fogyasztása egyenesen javallott, a vallási processziók alkalmával (így sokkal egyszerűbb a transzcendens entitással közvetlen kapcsolatba kerülni). Vagy, az USA-ban a Prohibíció idején éppen az alkohol volt tiltott drog. Lényeg, hogy a legális-illegális határ meghúzása mindég az adott kulturális minta és társadalmi környezet kölcsönhatásának a függvénye. Ami változó.
A drogok hatása. A drogfogyasztás kérdése a szociológia meglátásában egy szerepszintű társadalmi probléma. Ez alatt két dolgot kell érteni. Egyfelől, a drogok fogyasztása – legyen az legális vagy sem – dependenciát okoz, ami megnehezíti a társadalmi szerepjátszást. A drogfogyasztó deficitesen tölti be például családapa, munkavállaló, autóvezető vagy a jó és megbízható szomszéd szerepét. Amit egyébként a társadalom elvár tőle.
Másfelől pedig, a drogfogyasztás oka (vagyis az emberek miért fogyasztanak drogokat, akár füvet otthon vagy éppenséggel sört a sarki kocsmába) is társadalmi. A drogfogyasztás szorosan korrelál (statisztikailag együtt jár) a társadalmi kudarcokkal. A társadalom által okozott nehézségek (sokkok, egyéni belső feszültségek, kudarcok) egy részére az egyének drogfogyasztással reagálnak: „bánatukat borba ölik”, vagy illegális és keményebb drogokat használnak, ami hibás kört indít el. Ez még inkább ellehetleníti a megfelelő társadalmi szerepjátszást, ami serkenti a még több drog fogyasztását… ez a spirál sok esetben fatális következményekkel jár, ha a társadalom nem lép közbe.
A társadalmi kontextus és normatív rendszer. A társadalmi problémák medikalizációja. Ez egy nagyon fontos vonatkozás, ami egyeseket a drogfogyasztás fele „taszít”. A jelenkori nyugati társadalom kulturális normája drogpárti. Valljuk be: pro-drog társadalom vagyunk. Ezalatt azt kell érteni, hogy a társadalom számos módon arra készteti a tagjait, hogy drogokat fogyasszanak. Miről van szó? A társadalom működése során számos nyomást gyakorol a tagjaira: elvárja tőlük, hogy sikeresek legyenek (minden áron), álljanak helyt az erőforrásokért való versenyben (miközben világos, egyeseknek nem fog sikerülni), a munkahelyen lépjenek előre a ranglétrán (miközben az elérhető tisztségek száma korlátozott), legyenek fittek és szépek (miközben természetes folyamat, hogy az ember öregszik) – a sort folytathatnánk. Ezek az elvárások egyénre számos negatív hatással vannak: stresszt, szorongást, idegességet, frusztráltságot okoznak, súlyosabb esetben személyes válságot. Hiszen mindenki nem lehet sikeres, de azt mindenkitől elvárják. Nos, az a fontos, hogy személyes válságok többségének oka társadalmi természetű: a piaci verseny, a társadalmilag érvényes szépségideál, a kulturális célok rendszere okozza. És mit „ajánl” a társadalom „megoldásként”? Medikális kezelést: (természetes) alapú antidepresszánsokat, nyugtatókat, pszichológiai kezelést, kémiailag tesztelt „csodakrémet”, alkoholt… vagyis legális drogokat.
Magyarán, a társadalom okozta bajokra, medikális megoldást javasol. Pedig inkább a zsarnok főnök kellene magatartásán változtasson, a társadalom kellene elfogadja, hogy nem mindenki neki nézhet úgy, mint Naomi Campbell…
Csak nézzük meg a filmek közötti reklámokat! Sokat dolgozik és ráncosodik? Vegyen ebből a krémből, Andie MacDowell esetében csodálatosan működött! Állandóan a nyakában liheg az ostoba főnöke? Fogyasszon csak barátaival Carsberget, elmúlik a baja! A stressz miatt rossz az emésztése? Ott van a Nurofen Plusz! Elment a kedve a sok kudarctól? Menjen tovább és fogyasszon Johnnie Walkert!
Ebben a pro-drog társadalomban egyesek továbbmennek, az illegális drogok irányába. De erről és a javaslatról később.
Péter, azt hiszem kihagytál néhány fontos szempontot. És elkövetted azt a hibát, hogy a drogfogyasztást mint (társadalmi) értékválasztást definiálod. Holott: a drog társadalmi kontextusa nem feltétlenül a medikalizálás. A drogfogyasztás lehet a közösségi cselekvések egyik formája, mint az evés, az ivás, a sportok, stb. A drogfogyasztásnak meg van a maga kultúr- és társadalomtörténeti háttere, gondoljunk csak itt az ópiátok 18-19 századi reneszánszára, a hasis huszadik század közepi reneszánszára, vagy a marihuánára amely töretlenül tartja magát. Az ópium, hasis és marihuána fogyasztók nagyon gyakran nem eszközként, hanem célként használták és használják ezt a szert. Nem a társadalomtól elszenvedett sérelmek orvoslására, hanem a gyönyör-értez megtapasztalására. És így a gyönyör-kultúrájának a részét képezik mindezek (bizonyos szemszögből). És rengeteg kérdés burjánzik fel ebből a perspektívából: hogyan lesz közösségi élmény az egyénileg fogyasztott drog? Az egyéni trippek hogyan válnak megoszthatóvá, kulturális alapanyaggá stb. A drogfogyasztásnak és drogfogyasztóknak meg van a maga irodalma, filmművészete: része a kulturális termelésnek. A drogfogyasztásnak meg vannak a maga szubkultúrái stb. Mindezt nem a drogfogyasztás apologiája miatt írom le, csupán egy lehetséges alternatívakén arra, amit mondasz (és amiben sok igazság van), hogy a drog a társadalmi elnyomás eszköze. ja, és még valami, azt mondod, hogy megnehezíti a társadalmi szerepjátszást. Én úgy fogalmaznék, rávilágít a társadalmi szerepjátszás korlátaira, elégtelenségeire, és negatívumaira is.
VálaszTörlésKedves Bokor,
VálaszTörlésTermeszetesen, a megjegyzes pertinens. Sok szempontot nem targyaltam.
Ugy velem, a drog tarsadalmi kontextusa kozott az egyik (csak az egyik, bar fontos) a medikalizalas. A drogoknak hosszu es egyebkent erdekes tarsadalomtortenete van: mikor mit, hogyan definialt a tarsadalom drognak, annak fogyasztasat hogyan kezeltek tarsadalmankent, stb., hogyan lett egyik anyag tiltott a masik meg nem, stb. (Sok esetben ennek semmi koze sem volt a karos hatasaihoz).
Igen, az is igaz, hogy a drogfogyasztas egyik oka a szelektiv erintkezes: a kozosseghez valo tartozas megelesenek/megszerzesenek/megerositesenek alkalma vagy oka. Termeszetesen, egyszeruen a gyonyor erzet megtapasztalasa is lehet az egyik ok, de mindeg a tarsadalmi normak es kapcsolatok altal beagyazottan. Jol mondod, a drogfogyasztasnak kulturaja van, mintaja, a szo antropologiai ertelmeben.
Abban is igazad van, hogy a szerepjatszas deficitjei is okozahatjak a drogfogyasztast, ami aztan mas szerepjatszasokat is zavar. Nyilvan.
A drogok kerdese erosen komplex, amit a funkcionalista, konfliktualista es interakciaonalista paradiggmak elteroen targyalnak. Mindenik masra helyezi a hangsulyt, mas aspektusokat elemez es magyaraz.
Maradok baratsaggal
Peter Laci