Adalékok a Vuittonizmus c. Transindex HKT írásomhoz. Felvetődött, hogy mi a kapcsolat (ha van) a vuittonizmus és sznobizmus illetve márkahűség közötti? Esetleg a vuittonizmus nem volna-e azonos a sznobizmussal, csak egyszerűen más megnevezés alatt használtam volna?
Nos, továbbra is úgy vélem, a vuittonizmus nem azonos a sznobizmussal, bár a jelenség kapcsán (első látásra mindenképpen) jogosan eszünkbe juthat a sznobizmus is. Mi tehát a különbség a kettő között? (Hogy ne legyen a vuittonizmus a sznobizmus egyszerű és átkeresztelt „spanyolviasza”).
A sznobizmus jelensége (mint annyi sok más jelenség) modern társadalmi termék: a rendi, premondern agrártársadalom felbomlása és az osztálytársadalom kialakulása következtében alakult ki. A feltörekvő (kis)polgárságra jellemző kísérlet, hogy az arisztokrata életmódot lemásolja és a mindennapok során alkalmazza (a világos korlátok és korlátozott lehetőségek közepette). A sznobizmus nem más, mint egy olyan kulturális viselkedési minta követési kísérlete, aminek alapértékeit nem értik, amivel nincsenek tisztába, de jónak tudják-hallották. Egyfajta feltörekvés, a nemesi ranggal nem rendelkezők számára. A kifejezés etimológiai jelentése tehát a frissen megnyílt társadalmi mobilitással, annak legfontosabb csatornájával, az iskoláztatással kapcsolatos (ami a rendi viszonyok között a „nép” számára majdnem lezárt volt). A sznob a sine nobile, nemesi rang nélküli kifejezésből jön, a nem arisztokrata-nemesi származású diákok a nagymúltú iskolák beíratkozási könyvébe való bekerülését (beíratkozásukat és főleg befogadásukat) jelentette.
A sznobizmus pedig, mint egy elvárt minta lemásolási kísérlete, erre való törekvés elsősorban magánjellegű, nem politikai természetű, legtöbb esetben kézenfekvő és középosztályi. Kis, privát közönség színe előtt történik. Kézenfekvő alatt azt értjük, hogy sokak számára ténylegesen kivitelezhető: páldául valaki színházba megy és ott alszik, festményt vesz de a szerzőjére sem emlékszik, nem is érdekli, zongorát vásárol, bár botfüle van, és oda megy nyaralni, ahol a legtöbben látják (például Neptunra és fel-le vonul a Főutcán). Magyarán, a sznobizmus a középosztálybeliek egy részének azon törekvését jelöli, akik a felsőbb osztályokat próbálják utánozni – nincsenek politikai céljaik, eredete a modern társadalomra jellemző viszonyokban rejlik.
Ezzel szemben a vuittonizmus, nyilvános jellegű, politikai természetű, restriktív (a sokak számára egyszerűen elérhetetlen, így benne sincsen a látószögükben), az uralkodó osztályra jellemző. Kiterjedt, nyilvános közönség színe előtt történik (a médiafogyasztók tömegei előtt). Továbbá, a posztmodern, globalizált társadalomra jellemző viszonyokban gyökerezik, ahol a multinacionális márkák, üzletláncok, államok feletti szimbólumok dominálnak. Végül, a vuittonisták számára nem létezik egy „lemásolandó minta”, ők maguk alakítanak ki egy „torz” mintát, politikai céljaiknak megfelelően – a politikai célok hangsúlyosak és elsődlegesek.
Összességében tehát fenntartom, hogy a vuittonizmus nem azonos a sznobizmussal. (A márkahűségről később).
A korábbi írás a Transindexen itt:
http://peter.transindex.ro/?new=1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése