Várható, hogy a nyár folyamán egyre több közvélemény-kutatási eredmény lát majd napvilágot. A tegnapelőtt is így történt, a BCS jelezte az elnökválasztási csatározás pillanatnyi állását (erről majd később, részletesen). A közvélemény-kutatások mára politikai rendszer szerves részévé váltak. Azok mintegy eszközként működnek, ebben nincsen semmi meglepő. A politikai porond szereplőinek mindég naprakész és megbízható információkkal kell rendelkeznie. Minden demokratikus államban állandó rendszerességgel készítenek közvélemény-kutatásokat, s az eredmények egy része nyilvános, rendszerint bármelyik médiafogyasztó állampolgár hozzáfér.
Azonban a hogyan kell ezeket a számokat értelmezni? Mi a szociológiailag helyes olvasatuk? A kiindulópontok:
Egyfelől. A közvélemény-kutatások a szociológiai kérdőíves kutatások (survey-ek) egy sajátos típusát jelentik, amelyeket specifikussá a kutatás tárgya teszi: az egyének különböző politikai természetű jelenségek iránti beállítódásaikat, attitűdjeiket és véleményeiket kutatja. Egyszóval, leginkább a szavazási szándékot, annak meghatározottságát, a politikai folyamatok szubjektív értékelését vizsgálja.
Másfelől. A közvélemény-kutatások nem jóslatok! Nem a jövőre, hanem a jelenre, pontosabban a kérdezés idejére érvényesek. A választási preferenciákat mérő (preelection poll) közvélemény-kutatások készítői folyamatosan, és nagyon helyesen, nyomatékosítják, hogy méréseik nem előrejelzések, hanem a választási kampány adott pillanatában (T időben) érvényes választói preferenciák eloszlásának pillanatfelvételét (snapshot) mérik fel. A szavazási szándékról szóló adatok mindig kizárólagosan arra az időintervallumra érvényesek tehát, amikor az adatgyűjtés történt, hiszen a vélemények dinamikusak. Egy előre nem látható és nagy közérdeklődést kiváltó esemény gyökeresen megváltoztathatja a preferencia-rendszert. Az emberek gyakran meg is változtatják véleményeiket, és elképzelhető, hogy a szavazófülkében mégis másképpen szavaznak, mint korábban gondolták.
Végül. A számok („X% kedveli Y elöltet”) statisztikailag felbecsülhető és kifejezhető valószínű értékek. Ha olyant látunk például, hogy 23 százalék szavaznak XY jelöltre és a megadott hibaszázalék (megbízhatósági intervallum +/-3%, P=0,95), akkor az azt jelenti, hogy a kutatók garantálják, hogy a mért eredmény 100 esetből, 95 esetében nem tér el 3 százaléknál nagyobb arányban attól az ismeretlen eredménytől, amit akkor kaptunk volna, ha mindenkit megkérdezünk. Vagyis ez az érték biztosan 20 és 26 százalék között van! Más szavakkal: XY jelöltet garantáltan nem kedvelik kevesebben, mint 20 százalék, de többen sem, mint, 26 százalék – hanem a két szélsőérték között van a jelenleg kedvelők százalékos aránya.
Mindezeket csak bevezetőként írtam, hiszen a jövőben gyakran fogom kommentálni az elnökválasztási szándékok alakulását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése