Igazán forrónak tűnik a politika szempontjából ez a nyár – bár rendszerint a parlamenti vakáció időszaka uborkaszezon. Azonban a közelgő elnökválasztás alaposan felkavarta a megszokott állóvizeket. Parlamenti vizsgáló-bizottságok alakulnak, panamabotrányok miatt miniszterek tevékenységét vizsgálják (a parlament, a DNA, az ANI), agresszív és fenyegető politikai nyilatkozatok hangzanak el – a politikai csatározás zajlik a javából.
Folytatjuk a k0zvelemeny-kutatasi eredmenyek jobb megertesehez szukseges hatterelemek vazlatat.
A tények: Monica Ridzi lemondott, miután a parlamenti bizottság vétkesnek találta hűtlen kezelés miatt, a turisztikai miniszter tevékenysége éppen most áll kivizsgálás alatt, az elnök lánya – „EBA” folyamatos bírálat tárgya… de mi van mögötte? Hogyan lehet mindezeket egy tágabb társadalmi kontextusba belehelyezve értelmezni? Mi is történik valójában? Az alábbiakban ennek egy lehetséges olvasatát kínáljuk, a politikai marketing szempontjából.
Egy: a tág társadalmi kontextus. Erre nem kell sokat reflektálnunk, hiszen az igazi tét az őszi elnökválasztás kimenetele, az erőforrások elosztása. A miniszter-asszonyok elleni (amúgy feltehetően jogos, de várjuk meg az igazságszolgáltatás döntését) lépések igazi címzettje a jelenlegi elnök. Akinek a helyzete napról napra ingatagabb, könnyen meglehet, hamarosan összeomlik. A közvélemény-kutatási eredmények egyelőre emellett szólnak. A kontextus másik eleme a média. Az elnök az elmúlt években jogosan vagy sem a hazai médiát folyamatosan bírálta (olykor általánosítva, brutálisan és nem illő szavakkal – mogulok, hiénák és más sértő hasonlatokat használva). Ez önmagát beteljesítő jóslattá vált: a konkurens trösztök egymással szövetkeztek, és testületileg elnökellenesek lettek. A Realitatea esetében a „pálfordulás” sokszor egyenesen szembeszökő. Az elnöknek sikerült egy Vantu-Voiculescu-Patriciu kartellt összekovácsolni, ami a társadalom szempontjából nem feltétlenül szerencsés.
Kettő: a feltételrendszer. A leváltását célzó politikai csoportosulások (kiemelten a szociáldemokraták) által felvonultatott eszközrendszernek hangsúlyos alkalmazott szociológiai jellege van. Max Weber óta tudjuk, hogy bármiféle uralom csak akkor működhet hatékonyan, ha az uralom birtokosa rendelkezik egy ún. igazgatási apparátussal. Ez egy olyan testület (csoportnak is nevezhetjük), ami a „különleges parancsok”, vagyis a döntések célba juttatását és azok alkalmazását szolgálja. Az igazgatási apparátus első és belső köre a „hívekből,, a „követőkből”, a „teljes jogállású társakból” tevődik össze, vagyis a bizalmi emberekből. A jelenlegi események pontosan arra utalnak, hogy a Ridzi, Udrea, EBA (és feltehetőleg Placinta) ellenes lépések ezt a belső, bizalmi kört támadják szisztematikusan, aminek világos, hogy az elnök a valóságos címzettje. Ha a fentebb említett személyek lebuknak, hatásuk az elnökre nézve katasztrofális lesz. Az igazgatási apparátus tágabb köre a köznapi nyelven bürokráciának nevezett testület. Vagyis a helyi-területi adminisztráció. Ezt a jelek szerint már fölösleges is gyengíteni: a miniszterelnök folyamatos határozatai, miszerint a fizetéseiket csökkenteni fogják, számukat megtizedelik, lassan de biztosan az elnök pártja ellen hat. Egy adott ponton a bürokratikus apparátus tagjai elvesztik lojalitásukat, ami kampányban nagy hátrányokat jelent majd, hiszen érdekeik elválnak a kormány költségcsökkentő ambícióitól. Magyarán, abban lesznek érdekeltek, hogy a jelenlegi elnök elveszítse a választást.
Három: az alkalmazott eszköz. Világosan látszik, hogy a politikai kommunikáció stratégái között szakavatott hálózatelemzők vannak. Az elnök egy sűrű hálózat csomópontjában található. Sok kapcsolata van, a ki- és befokok száma (akiket ő ismer, és akik őt ismerik, mindenféle viselt dolgairól tudnak, abban segédkeztek) nagyon nagy. Ezek között azonban világosan lehet tudni, melyek azokat a kapcsolatok, amelyek erősek – ebben az esetben az erős kötés azt jelenti, hogy nagy bizalmi tőke van az elnök és az illető személyek között. (A helyzet jobb megértése érdekében: a társadalmi kapcsolatok, szakszóval interakciók rendszere társadalmi hálózatokat képez. Ezek között egyaránt vannak laza, futó, felületes ismeretségek, „gyenge kötések”, amelyek szerepe nagyon fontos; illetve szoros kapcsolatok, más szavakkal „erős kötések” – baráti, rokoni viszonyok. Ezek együttesen adják a társadalmi hálózatot, és annak jellemvonásait. Kiterjedését, sűrűségét, komplexitását, multiplexitását. Lásd például az IWIW-et, az is egy hálózat). A hálózatban tehát vannak stratégiai személyek: akinek sok múlik, nélkülük a cselekvési lehetőségek korlátozottak vagy lehetlenek.
Így van az elnök esetében is: egyes személyek, akikkel ő kapcsolatban áll, rendkívül fontosak – ők a fent említett első kör, akik a gazdasági, politikai és értelmiségi csoportokkal közvetlen kapcsolatban állnak, mintegy „hidat” képezve összekötik az elnököt a kampányfinanszírozókkal, a szavazatbehajtókkal, a közösségi véleményvezérekkel. Nos, ha őket kiemelik a hálózatból, akkor az elnököt „elvágják” a hálózat nagyon fontos részeitől, és ugyanakkor diszkreditálják is.
És pontosan ez történik jelenleg. Nem magát az elnököt, hanem az őt szorosan körülvevő személyeket – az erős kötésű állásokat – „kezdték ki” a politikai ellenfelek. (Most a stratégia szociológiai vonatkozásait szemlézzük, és nem a cselekvések jogosságát). Az elnökellenes médiával ez most gyerekjáték. Az a tény, hogy egyelőre nők voltak a támadások címzettjei csak növelték a hatékonyságot: a macsó férfiaknak még jól is jött, hogy a rivális és bizalmi nők párton belüli pozíciója meggyengült. Mire észbe kapnak, hogy a dolog mire megy, már késő lesz.
Egyébként az amerikai hadsereg is a hálózatelemzést alkalmazva talált rá Szaddam Husszeinre Irakban: terképet készitettek, aminek közepére felrajzolták a képét. Utána hosszabb és rövidebb vonalakkal körbetették azokat, akikkel napi kapcsolatban állt. Akikkel gyakori és intenzív interakcióbak állt, azokat rövidebb vonalakkal kötötték képéhez. Majd az ők kapcsolataikat is felrajzolták, a metszéspontokat meg kiemelték. Végül lépésről-lépésre keresték meg a diktátorral közvetlen vagy közvetett kapcsolatban álló személyeket. Csak idő kérdése volt, mikor jutnak el Saddamig. (Bin Ladent azért nem lehetett eddig elkapni, mert neki alig vannak gyenge kötései).
Négy: a következmények. Egyfelől, Ridzi lemondott, Udreat vizsgálják, könnyen meglehet, hogy Placinta is következik. Másfelől, s talán ez a legfontosabb eredménye az elmúlt hónap „leleplező akciósorozatának”, hogy Traian Basescu elveszítette legfontosabb fegyverét: már nem ő az agenda-setter. Az utóbbi hetekben a napirend témáját már nem ő alakítja – mások dobják be a viták tárgyát, mások tűzik ki a napirendet, mások határozzák meg, miről beszél a közvélemény. Végül pedig: az elnök pontokat veszített.
És vélhetően fog is, ha valami okos ellenstratégiát hamar ki nem találnak a tanácsadói…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése