Moore, Michael (2002) Bowling for Columbine. Alliance Atlantis Communications
Nemrégiben a Kar vezetősége felkért, hogy a szakvizsgán opponensként értékeljek néhány szakdolgozatot. Egyik az iskolai erőszakról szólt. Ennek okán olvastam át az idevágó legfontosabb szakirodalmat és néztem meg újra Michael Moore filmjét is. Annakidején egy kedves diákom hívta fel rá a figyelmem (több más filmre is, még egyszer köszönöm B. Sebi barátomnak).
Úgy gondolom, a magyarul nem feltétlenül szerencsés, de marketingileg jól hangzó Puska, kóla, sültkrumpli cím alatt futó Oscar-díjas Moore féle dokumentumfilm a legjobb, amit a rendező valaha is készített. A kérdés, aminek a megválaszolására törekszik viszonylag egyszerű: miért következhetnek be az olyan szörnyű események, mint amilyen a Columbine High Schoolban (Columbine, Colorado) történt 1999 áprilisában, ahol két diák lemészárolt 11 diákot és egy tanárt, 21 másik társukat pedig súlyosan megsebesített. Mielőtt ők maguk öngyilkosok nem lettek. Érdekes egybeesés: a Jugoszláv háború (NATO vs. Szerbia) ugyanaznap robbant ki…
Moore rendes dokumentumfilmeshez méltóan a kérdést tágabb kontextusba helyezi, helyszínekre látogat el, a kulturális tradíciót (hősi cowboy múltat) és a szocializációs ágenseket (iskola működése, média-kínálat, zeneipar) egyaránt vizsgálja. A boncolt kérdést az Amerikai Álomhoz (boldogság, gazdagság, harmonikus élet) mérten veti fel.
Okosan deríti fel, hogy az iskolai vérengzéseknek a legfontosabb oka (több van) a fegyverhasználat társadalmi beágyazottsága, ami az iskolában végbemenő folyamatokkal összekapcsolva időnként tragédiához vezet. Ezt a következtést alkalmazni lehet a Németországban, Finnországban szintén gyakori iskolai vérengzések magyarázatára is. Miről van valójában szó?
Szociológiai közhely, hogy az iskola „egy veszélyes hely”. Az egyik olyan intézmény, ahova a társadalom tagjainak a belépése nem önkéntes, hanem kötelező. Egyáltalán nem demokratikus: a többségi elv nem érvényes; a diákok többen vannak, de nagyon kevés dologban szólhatnak csak bele. Mindez bele van kódolva a terszerkezetbe: a diákok csak egymás hátát látják, figyelmük a tanárra irányul. Ők ülnék, (szerencsésebb esetben) az utóbbi áll. Ő beszél, a diákok hallgatnak (sokszor túlontúl sokat, de ez más kérdés).
Éppen ez a lényeg: a tanított tanagyag a társadalom működése szempontjából másodlagos. A lényeg az úgynevezett rejtett tanterven van. Ez „töri be” a diákokat, a társadalom jövendőbeli teljes jogú tagjait –idomítás a javából. Nem az a lényeg, hogy a diák tudja, mikor volt a Hanstings-i csata. Hanem az, hogy tanulja meg az autoritást, a hatalmat tisztelni, a parancsokat teljesíteni, az időt a tevékenységek között tagolni, a helyszíneket az idő és a tevékenységek függvényében váltogatni. Értette annakidején valaki, a szünetben miért kellett kötelezően kimenni az osztályteremből, de a naposoknak bent maradni? Miért kellett a vécére óra alatt kikérezkedni?
Hat azért, mert az iskola a társadalom kicsiben, ahol a viszonyok hierarchikusak, ahol a kíméletlen verseny uralkodik. Mindezt aztán a tetejében még hivatalosan jegyzik is, a jegyek formájában, ami a diákok közötti szolidaritást kezdi ki. Gondoljunk csak a magolósak versus népszerűek (tojásfejűek versus skacok) csoportjaira, vagy arra, vajon miért ülnek a jó iskolákban a diákok egyedül a padban…
Mert az iskola az engedelmesség képességét akarja kialakítani, másfelől pedig folyamatos versenyhelyzetet teremt az iskolások között. Magyarán: az iskola a társadalom kicsiben, ahol a gyermekeken folyamatos nyomás van. Akárcsak a felnőtteken, csak másféle.
Nos, ha mindez a tinédzser kori problémákkal illetve fegyverviselés habituális használatának kulturális mintájával (vagyis az embereknek van puskájuk, és azt időnként használják is) kapcsolodik, akkor érthető, hogy a nyomás alatt összeroppanó serdülők miért ragadnak olykor fegyvert, és mészárolják le elsősorban diáktársaikat – a tanárról tudják, hogy rendszerint ellenség, de a társaktól olykor mégis elvárnának némi segítséget. Ha ez tartósan elmarad… akkor Bowling for Columbine. Sajnos ez a társadalmi problémák egyik legsúlyosabbika, de a társadalom alig tesz lépéseket a megoldására. Nem feltétlenül érdeke.
Szevasz Laci!
VálaszTörlésÉrdekes és izgalmas a felvetés, pontosabban az iskola világának a kivetítése a társadalomra (vagy fordítva a társadalom modellezése az iskola világára), ráadásul az erőszak oldaláról indul a bejegyzés, de nincs végig vive(amit persze rövid blog-bejegyzésben nehéz lenne totálisan és főleg tudományos igénnyel kifejteni), ezért merül fel bennem kérdés : ha az iskolai erőszak elharapozódik (vajon tényleg több van belőle, vagy csak jobban szem előtt, értsd a média fókuszába került?), akkor vajon a társadalmon belül is egyre brutálisabb az erőszak (nem ismerem a kriminológiai felméréseket a témában, de mégis megkérdőjelezem ezt a kijelentést)? Ehhez kapcsolódóan érdekes lehet Kosztolányi 1912-es novellájának, a Tréfának friss megfilmesítése. Gárdos Péter egyébként is kivállóan "nyúl" a gyerekszínészekhez, de ez a filmje nem véletlenül lett díjazott az idei Filmszemlén (novemberben a vásárhelyi ALTER-NATIVE-on is látható lesz). Szóval a XX. század elején is volt brutális diákcsíny, ha nem is fegyveres tömeggyilkosság, de mindenképpen társadalmilag érdekes korban, érdekes intézményi helyzetben rendkívül figyelemre méltó történés... Érdemes megnézni.
Ugyanakkor az oktatási jogok biztosa mellett dolgozva éppen egy iskolai erőszak vizsgálatot folytatunk, amely survey jellegű mérés mellett sok-sok esettanulmányt vizsgál. Úgy tűnik, hogy nem lehet ennyire egyszerűen a társadalom modelljeként értelmezni a közoktatási intézményekben megjelenő erőszakot. Kiváncsi vagyok azért a véleményedre a témával kapcsolatban, mert a kiindulópont tökéletes: nemcsak oktatás, hanem szocializáció, pedagógiai fogalmaz használva társadalmi nevelés történik az iskolában...
Barátsággal
Macsu
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzevasz Macsu barátom!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, hogy felhívtad a figyelmem a Gárdos filmre, igyekszem megnézni, amint lehetőségem adódik rá. Ha máshol nem, hát az ALTER-NATIV fesztiválon, azért van az. Az esettanulmányok beszédesebb esetei, illetve a survey kutatás legfontosabb következtetéseiről, ha egyszer beszámolsz, erősen megköszönném, nyilván érdekel engem is.
Nos, igazad van. Kérdése hogy a társadalomban lévő erőszak hogyan hat az iskolai erőszakra, és fordítva. Illetve mi az ok és az okozat. Jó kérdés.
Én azt mondtam, hogy az iskolai versenyhelyzetek kudarcai vezetnek az erőszakos eseményekhez, de a kérdésfelvetésed teljesen jogos. Ha a tágabb társadalomban történő erőszak mértéke megnövekedik, úgy gondolom ez az iskolában is érezteti hatását. Valahogyan.
Az iskolai nyomás sok mindenhez vezethet, Japánban például a Hikkikomori jelenséget is az ún. tanulóiskolák számlájára írják. Erre is oda lehet figyelni: ahol nem a fegyverhasználat, hanem az öngyilkosság az, ami társadalmilag beágyazott, ott ugyanaz az ok nem mészárláshoz, hanem társadalmi öngyilkossághoz vezet. A gyermekek egyszerűen évekre bezárkóznak a szobájukban, ahonnan egyszerűen nem jönnek ki ...
Ugyanakkor az is van, hogy az erőszaknak is többféle formája van, ami iskolánként változik, hiszen egyes iskolákban (elit) iskolákban az erőszak kifinomult formái "divatosak": a szimbolikusak, az elégtelen nyelvi kompetenciák kapcsán megjelenő iróniák, és egyéb "illegitim" habituális jegyek kicsúfolása, a kiközösítés. Más iskolákban a nyersebb, fizikai skacos erőszak van jelen. A tanárok felől érkező szimbolikus és verbális erőszak az megint egy másik nagy kérdéskör.
Azonban hajlok arra, hogy az iskolát durván úgy képzeljem el, mint a társadalmat kicsiben...
Szia Laci!
VálaszTörlésA filmek kapcsán elsőre talán azt tudnám felvetni, hogy érdemes lenne a kolozsvári szociológus-hallagtók részére a témával kapcsolatos film-vetítést, majd azt követő beszélgetést, szemináriumot szervezni (annak idején Gizival, alias Lőrincz G. József terveztünk ilyet, de kifulladtunk, talán újra lehetne próbálkozni, ha valaki - akár diák - lát ebben fantáziát és vállalja, hogy szervezi, koordinálja. Cegléden csináltunk középiskolások számára az elmúlt tanévben a kulturális különbségek kapcsán filmvetítést, nagyon élvezték...). Akkor pedig a Tréfát is le lehetne vetíteni. Rendkívül izgalmas és Kosztolányival ebben az "érthető", de nem kiüresített formában nem nagyon találkoztam.
A vizsgálatunk eredményéről örömmel beszámolok, készül is egy honlap ennek kapcsán. Az első gyorsjelentés szeptember végére várható, ezt követően kezdenek majd születni a tanulmányok, policyk is. És természetesen itt is vállalható az, hogy akár a kutatást bonyolítók (DIPA Egyesület), akár a kutatás szakmai vezetője (Sáska Géza oktatáskutató), akár az oktatási jogok biztosa (Aáry-Tamás Lajos), akár jómagam egyszer ezt bemutatjuk a szervezésetekben.
Ezek voltak a konkrét javaslatok a felvetés gyakorlati oldalára... :-)
Ami a kérdés további feszegetését illeti, teljes mértékben egyetértek a kommentben általad felvázoltakra. A versenyhelyzetek kudarca kapcsán az esztergomi Szent István Gimnázium körül kialakult helyzet (a neten rá lehet keresni, csak röviden a történet: az önkormányzat és iskola-vezetés között kialakult vita a diákokban kisebb csínytevésekre való buzdítást indított el, amely egy diák öngyilkosságával kulminált - egyéni eset, de érdekes lenyomata az általad említetteknek) hozható fel példaként. Másrészt pedig éppen ennek kapcsán jutott eszembe a mi kezdeményezésünkre a Kurt Lewin Alapítvány által készített, kicsit régi (2000-2001-ben) kutatás egyik fejezete a beavatási szertartásokkal kapcsolatban, amelyek ugyanúgy egyre erőszakosabbak lesznek. Linket itt talál hozzá az olvasó: www.oktbiztos.hu/kutatasok/diakjog/dj_8.htm (1.1.5. alfejezet - sajnos nem tudok hozzád linkelni, mert a program nem engedi :-))
Mindenképpen nagyon időszerű felvetés a bejegyzésed. Nem ártana vizsgálat tárgyává tenni a romániai (sőt még érdekesebb összevetni a többségi és a kisebbségi magyar intézményeken belül az agresszió kérdését - ez talán még a Kisebbségkutató is vállalhatná) helyzetet, mert a média - szerintem - inkább felerősít, de nem mérhető annak szociológiai háttere...
Szevasz,
VálaszTörlésIgen, a filmes otlet nagyon jo, a Max Weber szakollegiumban a diakokkal szervezunk mi is ilyen esteket. Filmet nezunk majd beszelgetunk. Ebben a hipertextes vilagban nagyon hasznos.
Koszi s Kurt Lewin linket, igazan hasznos. Koszi.
Laci
Szia Laci!
VálaszTörlésNéhány tusnádi nap miatt nem reagáltam erre, de máris jelzem, hogy szeptember első két hetében itt leszek a környéken. Ha már akkor lesz egyetem, akkor 10-e körülre betervezhetjük.
Ha nem, akkor még egyeztetünk, mert októberben is vagyok és november elején a fesztivál kapcsán újra...
Macsu
Szevasz,
VálaszTörlésIgen, latom Tusnad az iden eleg mozgalmas volt. Szeptember eleje: sajnos mi egy ESA konferencian leszunk Glasgow-ban, szeptember 15.-ig. Az oskola oktober 1.-en kezdodik, igy ebben az idoszakban leszunk, termeszetesen.
Bests,
Laci
Szevasz!
VálaszTörlésAkkor térjünk vissza rá szeptember második felében.
Jó nyarat addig is. :-)
Macsu