A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szegénység. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szegénység. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 23., vasárnap

Társadalmi problémák – Az intézményes diszkrimináció az óvodában kezdődik?!

„Eredeti” ötlettel állt elő ploiesti óvoda „találékony” vezetője: mivel az óvódások „beiskolázási” száma alacsonyabb az igénylések számához képest, feltételekhez kell kötni a „pályázók körét”. Magyarán, meg kell szűrni a családokat, akiknek gyerekét felveszik az oviba. Válság lévén, kéznél levő volt a legfontosabb felvételi kritérium: a szülők alkalmazotti státusa (értsd. a munkanélküli szülők gyerekeit nem veszik fel)! „Aki nem dolgozik, az ne is egyék” avagy a „munkanélküli gyermekének nem jár óvodatárs, boldoguljon a blokkok mögött, ahogy tud”... az egyik szülő amúgy is otthon van, foglalkozzon az vele! Egy további kritérium szerint azokat a gyermekek is pótlistára kerülnek, akiknek édesanyja gyermeknevelési szabadságon van (mivel ők is nagyobb eséllyel maradnak el az óvoda-költségek kifizetésével)

A dologban a legmeghökkentőbb az, hogy a „pedagógus” szerint ez teljesen rendjén van, hogy egy állami közintézmény teljesen jogosan diszkrimináljon, társadalmi háttér függvényében. Sőt, a Prahova megyei főtanfelügyelő az intézkedés helyességét emelte ki, hiszen amennyiben a család anyagi javai szűkösek, nem fogják tudni az óvodai étkeztetés díját kifizetni. „Beiratkozáskor amúgy is jövedelmi igazolást kell a szülőknek csatolni, ami bármikor szelekciós kritérium lehet. Akár kimondjuk, akár nem”

A társadalomban a legfontosabb mobilitási csatorna az oktatási rendszer. Képesítést és alkalmazható, piacon eladható tudást és képességeket szerezve az egyének felfele léphetnek a társadalmi ranglétrán (természetesen másképpen is, de ez a norma).

Az óvoda nem kötelező, azonban az intézményes szocializáció e formája – ahol a kisgyermek megtapasztalja más gyermekek társaságát, a családi kívüli világot, ahol készségeit fejlesztik – nagyon fontos; aki óvodába jár, későbbi iskolai karrierje során sikeresebb lesz azokhoz képest, akik nem jártak oviba. Pillanatnyilag a romániai állami óvodákkal komoly problémák vannak: kevés a hely, rossz a felszereltség. A magánóvodák pedig, ahol mindez megvolna, nagyon drágák. Tény ugyan, hogy az állami és magánóvodák között egyre nagyobb a minőségbeli különbség, a társadalmi gazdag-szegény törésvonal egyre markánsabban fejeződik ki aszerint, hogy ki milyen oviba jár (már aki egyáltalán járhat). Az a tény, hogy eleve egyre több gyerek marad ki az óvodai oktatási rendszerből önmagában komoly társadalmi probléma.

A szülők munkaerőpiaci helyzetéhez kötni egy gyerek óvodába járási jogát diszkriminatív - nem tolerálható magatartás. És mégis megtörténik. Sajnos ez az eset feltehetően nem egyedülálló jelenség. Amennyiben mégis az volna, akkor is arra hívja fel a figyelmet, hogy az óvodai diszkrimináció kérdése egy valós probléma.

2010. május 20., csütörtök

Társadalmi problémák – Konyec money! Finito! Nada!

A jelek szerint kiürült az államkassza, így csökkennek az állami szektorban a bérek, a nyugdíjak és a segélyek. Emiatt az jócskán megnőtt az elszegényedés kockázata…

A tavaly 1,6 millió ember volt abszolút szegény, a Világbanki 4 PPP dollár/nap/fő szerint, ebből 43 százalék gyermek (eltartott kiskorú). Ez összesen a népesség 7,5 százaléka, hivatalosan. Az EUROSTAT 2008-as jelentése szerint minden ötödik ember szegény volt 2008-ban. Pillanatnyilag hivatalosan az átlagjövedelem 1700 RON, a minimális jövedelem (a legális) 600 RON – a valós nyilván alatta van, a medián – a leggyakrabban keresett jövedelem valahol az 1200 környékén. Kerekítve, természetesen és a csökkenés előtt.

Mi várható? Az abszolút szegénységi ráta drasztikusan növekedni fog, a jövedelem egyre nagyobb hányada megy majd el élelmiszerre, vagyis az életben maradásra. Hiszen a népesség jó harmada a szegénységi küszöb felett tömörül. Megnövekszik a munkanélküliség is, ami ok is és következmény is, és természetesen csökken a társadalmi bizalom mértéke. Vélhetően a kriminalitás is növekszik, csökken a gyermekvállalási kedv. A kivándorlás nem biztos, mert nemigen van hova. Mindenhol válság van éppen.

Mindennek fő oka „a válság”, a kezdeti pénzügyi, aztán a gazdasági, pillanatnyilag pedig az államháztartás válsága. Most inkább az államok vannak csődben, jobb helyen a gazdaság elkezdett így-úgy működni. Az államok nagymennyiségű pénzt pumpáltak a bankszektorba, emiatt hitelre volt szükségük, a népesség meg ezt fogja nyögni egy jó ideig. A pesszimista becslések szerint minden hazai állampolgár egy jobbacska alig használt nyugati autó árát kell „kispórolja”. Ha négytagú a család, négy autót! Emiatt vélhetően a közeljövőben egyre többen szakadnak majd ki a társadalom kötelékeiből. Ez egyébként az utóbbi húsz év harmadik elszegényedési hulláma. Pillanatnyilag a szociális ellátó rendszereknek a radikális átszabása folyik: a jóléti államnak egyszerűen vége. Egy univerzális elvekre épülő intézményes szociálpolitikai rendszert alakítanak át, szelektív elvekre épülő reziduális rendszerré. Mondhatni, a segélyezést liberalizálják, az állam kihátrál a segélyezésből. Helyette a magán és a civil szféra kellene lépjen, de kiderül, milyen sikerrel. Lényeg, hogy csak egyeseket, rövid ideig, a rászorultság bizonyításával támogatnak majd, kevesebb pénzbol.

Esély van arra is, hogy a belső társadalmi feszültségek megnövekedjenek, főleg hosszabb távon. Aztán politikumba vetett bizalom tovább csökken, amit a populizmus és esetleg a szélsőséges irányzatok iránti fogékonyság megnövekedése kísér.

Mi a teendő? Nem tudjuk, de egyén lehetőség szerint most jobban tartsa a kapcsolatot a rokonsággal, családdal, a gyermekeit járassa iskolába, ha teheti vállaljon másodállást, optimalizálja kiadásait, takarékoskodjon, és ha lehet, tegyen félre pénzt. A rossz időkre.

2009. június 28., vasárnap

Érdekes könyvek – Megetetett társadalom

Schlosser, Erik (2001) Fast Food Nation. The Dark Side of the All-American Meal. Hougthon-Miffin

Schlosser könyve nem csupán egy a folyamatosan bővülő fast-food jelenséget bemutató és elemző könyvek, írások sorából, hanem a legjobban közé tartozik, amit a nagyközönség számára írtak. (Ezért készítettek egy nem túl jó filmet is belőle).

Az újságíró kezdetben csak egy cikksorozatot tervezett a The New York Times számára, de a hosszantartó terepmunkája során összegyűjtött interjúk, tapasztalatok, benyomások indokolttá tették az önálló könyv megjelentetését. 2003-ban magyarul is megjelent Megetetett társadalom címmel, a HVG Könyvek kiadásában, Budapesten.

A szerző végigköveti a gyorséttermekbe kerülő élelmiszerek útját: a krumpli termelőktől és állattenyésztőktől, a feldolgozókon át, az éttermekbe betérő fogyasztók asztaláig megtett teljes utat leképezi. De bemutatja azokat a társadalmi változásokat (az autók tömegtermelése, az autópályák építése, az automobilitás elterjedése), amelyek a fast-food láncok elterjedését tettét lehetővé, akárcsak azokat a negatív következményeket, amelyeket okoztak: betegségek kialakulása, túlsúlyosság, az egészségügyi ellátó rendszerekre nehezedő nyomást, illetve az élelmiszeripar koncentrációját, az oligopolisztkus piac létrejöttét, ami a széles körben fogyasztott élelmiszerek rosszminőségét okozza – az étteremben és otthon is.

Rendkívül érdekes azonban az is, amit a munkaerő kapcsán állapít meg.

A mcdonaldizált gazdasági egységek munkaerő iránti kereslete gazdasági okokból tudatosan a fiatalok, rendszerint a pályakezdők irányába orientált. Kideríti, hogy a gyorséttermek munkaerejének háromnegyede húsz év körüli, és rendszerint részmunkaidőben foglalkoztatottak, képzetlenek, és a tapasztalanságuk miatt alacsony bérekért dolgoznak. Eredményei szerint az alkalmazottak jelentős része kényszerűségből vállat részmunkaidős állást, hátrányos helyzetű családokból származnak, akik a részben a családi jövedelmek növelése, részben pedig a saját fogyasztásuk finanszírozása érdekében dolgoznak. A monoton munkafázisok ellenséges érzelmeket generálhatnak azokban a pályakezdő (értsd munkába álló) fiatalokban, aki itt kerülnek először közvetlen kapcsolatba a fizetett munkával. A monoton, túlszabályozott, restriktív környezetben történő és engedelmességre nevelő pályaszocializáció következtében a pályakezdőkben szakmai sikertelenséget, lemondást és hosszú távon munkaiszonyt indukálhat.

Az adaptációs problémák és az elidegenedés lehetősége, azzal párosulva, hogy a munkavállalás az iskolai karriert vagy a továbbtanulási lehetőségeket is kompromittálja, mivel a munkahelyen a fiatalok kikerülnek mind az iskola, mint pedig a család ellenőrzése alól sok esetben zsákutcába kergeti a fiatal alkalmazottak egy részét, ezzel mintegy újratermelve hátrányos helyzetűket. Így a saját munkahely és pénzkereseti lehetőség kezdeti csábítása kockázatos lehet, ami a hátrányos helyzet újratermelésének társadalmi intézményévé válik, a dolgozó szegények szakszervezet nélküli, túlórát nem, csak minimálbért fizető alacsony presztízsű és bizonytan munkahelyeként.

Megetetett Tarsadalom angolul, klikk ide: http://books.google.ro/books?id=yNFN1OpnkBkC&dq=fast+food+nation&printsec=frontcover&source=bn&hl=ro&ei=rTBHSsnJNMvK_gbB-cCFCQ&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=4

2009. június 25., csütörtök

Társadalmi problémák – Szegénység és egyenlőtlenség. Néhány szám

Világviszonylatban az emberiség egyötöde nyomorog, kevesebb, mint napi egy dollár alatti összegből kénytelen tengődni. Közülük körülbelül 800 milliónak igen súlyos a helyzete: naponta éheznek. A 6,7 milliárdnak majdnem a fele pedig 2,5 dollár alatti 0sszegbol gazdalkodik. Ez a jövedelmek egyenlőtlen eloszlásából (is) adódik: 2000-ben az ENSZ becslése szerint a népesség 80 százaléka az összjövedelem csupán 26 százaléka felett rendelkezett. A maradék 74 százalék jövedelmet a népesség húsz százaléka birtokolja. A legszegényebb 20 százalékra pedig alig jut valami: ők az összjövedelem csupán 2 százalékán osztoznak.

A Föld népessége rohamosan növekszik és ez a trend csak erősödni látszik. Míg 1900-ban a népesség 1,6 milliárdot tett ki, jelenleg 6,5 milliárdan vagyunk. 1960 óta megkétszereződött a lélekszám: percenként 261 ember születik, vagyis másodpercenként több mint négy ember, 4,4. A halálozásokat levonva, a másodpercenkénti nettó növekedési ütem átlagban 3 ember körül van. Így 2050-ben legalább 9 milliárdan leszünk.

A világ egyik legszegényebb országa Sierra Leone. Itt 2003-ban az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GDP) 518 dollár volt. A Sierra Leone-i gyerekek túlélési esélye csupán 71,6 százalék. Luxemburgban ugyanakkor az egy főre eső GDP 58 900 dollár volt, a gyerekek túlélési esélye pedig 99,5 százalék.

A háromszáz leggazdagabb romániai együttesen 33 milliárd dollárnyi értéket tart kézben, ami 2006-hoz képes 50 százalékos növekedést jelent! Az első tíz leggazdagabb vagyonának összértéke 18 milliárd dollár, vagyis a háromszázból az első tíz birtokolja a 33 milliárd dollárnak a több, mint felét.

2009. június 13., szombat

Társadalmi problémák - A szegények, mint megcélzott fogyasztói csoport

A mexikóvárosi központú CEMEX nevű globális cement- és készbeton-gyártó óriásvállalat a kilencvenes évek közepén hirtelen konkurenciával találta magát szemben. Addig szinte monopóliumot élvezett a hazai piacon, de az észak-amerikai szabad kereskedelmi övezet kialakulásával fokozatosan teret veszített a nagyobb cementüzemek alacsonyabb árai miatt.

1998-ban egy újszerű kísérletbe fogott, amikor az önerőből és elérhető anyagokból építkező szegény réteget célozta meg termékeivel. Rájöttek, hogy a favellákban lakó, tipikusan bádogból, papírból és egyéb hulladékokból önerővel építkező nagyon alacsony jövedelmű háztartások profitot termelhetnek, különösen, ha alkalmazható megoldásokat is szolgáltatnak az építőanyagok mellé: közvetlen finanszírozási lehetőségeket (megfizethető kölcsönöket), építészeti tudást, rugalmas munkaszervezést, befagyasztott árakat. Ez utóbbi arra vonatkozik, hogy a hitelben vásárolt építőanyagok ára a kölcsön törlesztésének ideje alatt változatlan, vagyis az árak nem követik az időbeni és az inflációs változásokat.A CEMEX, amikor beindította a Patrimonio Hoy (jelentése takarékoskodj ma) programot arra alapozott, hogy a szegények közötti reciprok cserék során kialakult társadalmi tőke arra készteti majd a szegény építkezőket, hogy pontosan fizessék az adósságukat.

Jól számítottak. A program kiterjedt piacot teremtett a vállalat számára, ugyanakkor azon kevés sikeres kezdeményezések közé emelkedett, amely rugalmas finanszírozással 2008-ra 208 000 háztartást segített saját erőből épített tartós állagú lakáshoz juttatni, vagy megjavítani Mexikóban, Costa Ricában, Kolumbiában, Nicaraguában és Venezuelában. A 83 millió amerikai dolláros hitelkeret felett gazdálkodó Patrimonio Hoy az ún. socios hálózat (azok, akik egymást az építkezésben támogatva folyamodnak pénzért) révén javított a favellák házainak állapotán, jobb életkörülményeket teremtve, és a közösséget is fejlesztve. Mindezért a CENEX 2006-ban megkapta a World Business Award díjat, amit az UNDP, valamint az ICC és IBL adott.

További tájékozódás végett: Prahalad, Coimratore Krishnarao (2005) The Fortune At the Botton of the Pyramid: Eradivating Poverty Through Profits. New York: Pearson Education Inc. nyomán