A minap diákjaimmal diskuráltam a folyósón (a kávéautomata közelében) a globalizációról és Románia lehetséges helyéről ebben a komplex folyamatban. Amellett érveltem, tetszik - nem tetszik, mi is be lettünk „rendesen kerítve” – vagyis szerves része lettünk a jelenleg válságos világgazdaságnak (és nemcsak annak).
Csak néhány gondolat Románia helyéről a globalizációs folyamatban. A diákjaim részéről felmerült kérdések jogosak. Vége van-e az átmenetnek? Nyugatnak számíthatunk-e? Hol állunk a globalizációs versenyben, mezőnyben. Anélkül, hogy ezekbe a kérdésekbe mélyebben belebonyolódnék (akit érdekel, az olvasson bele a Vázlatokba vagy a TP 5.0-ba), nagyon tömören összefoglalom legfontosabb gondolataimat.
Egyrészt, az átmenetek formálisan vége. Ezt – véleményünk szerint három fontos indikátor jelzi: a NATO csatlakozás, az EU területén való szabad, vízummentes utazási lehetőség, és végül az EU csatlakozás, a teljes jogú tagság elnyerése.
Másrészt, az előző pontban foglaltak alapján, úgy véljük, hogy a tagság révén – ami katonai és gazdasági, valamint politikai garanciákat jelent leginkább – a Nyugat szerves részévé váltunk.
Harmadsorban pedig, a globalizáció fokát mérő Globalizációs Index (lásd részletesen a Kearney-Foreign Policy 2007-es rangsorát) értéke szerint Románia helyzete jónak tekinthető, világszinten a 30. helyet foglalja el, olyan országok előtt, mint például Görögország vagy Lengyelország, Szaúd Arábia, Mexikó, Dél Afrikai Köztársaság (a kompozit szintetikus index szerint).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése