Al Gore (2006) An Inconvenient Truth. The Planetary Emergency of Global Warming and what We Can Do About It. New York: Rodale
Ezt a könyvet mindenképpen érdemes kézbe venni, olvasgatni és nézegetni. Nézegetni is lehet, hiszen több mint felét teszik ki a grafikailag nagyon szép, de sok helyen sokkoló fotók, valamint ábrák és grafikonok. Mindenkinek ajánlom, különösen a környezet iránt érdeklődőknek, a környezettudatosoknak. Szerzője majdnem elnök lett 2000-ben…
A könyvből – ami valójában sok nyilvános előadás szövegéből, személyes visszaemlékezésekből, statisztikákból és sok fényképből tevődik össze – Oscar-díjas dokumentumfilm is készült. Gore egyébként környezetvédő munkásságáért az IPCC-vel osztott Béke Nobel-díjat kapott 2007-ben. Az An Inconvenient Truth (magyarul Kellemetlen igazság) alapállása folytatja a 2000-ben megjelent Earth in the Balance: Ecology and the Human Spirit (Föld a mérlegen: ökológia és az emberi szellem) című könyvében megfogalmazottakat. Nevezetesen, hogy a globális felmelegedésnek emberi oka van, az ipari társadalom által kibocsátott széndioxid mennyiség (és egyéb káros gáz) növekedése és az átlagos évi hőmérséklet emelkedése között közvetlen ok-okozati kapcsolat van.
Valójában végig emellett érvel. Szerinte három tényező együttes kombinációja adja a klímaváltozás okát: az emberiség számának robbanásszerű növekedése, a technológiai fejlődés és a jelenlegi cselekvések jövőbeni következményeinek mellőzése. Központi gondolata, hogy a felmelegedés folyamata nagyon közel áll ahhoz a pillanathoz, amikor mindez visszafordíthatatlanná válik, és semmilyen megoldás nem segít majd, de most még lehetséges a sikeres beavatkozás. Gore számos látványos empirikus példát említ a klímaváltozás állapotának illusztrálására: gleccserek eltűnésével, tavak kiszáradásával, területek sivatagosodásával, a jégtakaró olvadásával igazolja, hogy a helyzetsürgős megoldásra vár. A közös, globális összefogást sürgeti a kellemetlen igazság elhárítására, amiben az egyéni cselekvéseknek is nagy szerepe van – így aztán kifejezetten a Kiotói szerződés ratifikálásáért szállnak síkra.
A mondanivaló végig normatív, abban az értelemben, hogy tudományos és morális érveket használ, az egyéni és közösségi felelősségre hivatkozik.
Talán jobban oda kellene a kellemetlen igazságokra figyelnünk. Amíg lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése