Lewis, Avi (2004) The Take. Barna-Alper Productions
Ezt a filmet egy kedves barátom ajánlotta figyelmembe (sok más mellett). A Naomi Klein forgatókönyve alapján készült dokumentumfilm meghökkentő estet mutat be realista részletességgel. Egy munkát elvesztő Buenos Aires-i harmincfős munkáscsoport elhatározza, hogy birtokba veszi (innen a cím is) a becsődölt autóalkatrész-gyárat, ahol korában dolgoztak. Az eset Argentínában nem volt egyedi, csoportok tucatjai cselekedtek ugyanígy. Munkásból gyártulajdonos? (Marx forog a sírjában…).
Nem éppen! A „gyárfoglalóknak” egyáltalán nincsen könnyű dolga: hamarosan az egész rendszerrel szembe találják magukat: a tulajdonosokkal, a jogi rendszerrel, az egész politikummal, sok esetben pedig társaikkal, is, akik a kilátástalanak tűnő helyzetben majdnem eltántorodnak és elbizonytalanodnak.
A gyár azonban beindul és bartellben értékesíteni is képesek termékeiket, de a hatalom nem tűri sokáig, hogy a magántulajdon szentségét sértve kollektíven gyárat vezető volt munkások sokáig működtessék: adminisztratív korlátok és akadályok tömkelegét zúdítja rájuk. S ők még a szerencsésebbek közé tartoznak: a többi birtokba vett gyárat a rendőrség és katonaság erőszakkal veszi vissza, elzavarva onnan a szorgosan dolgozó munkásokat. Eredeti felvételeket látunk ezekről.
A csoport végül győzedelmeskedik a rendszer felett, a bíróság jogot ad nekik, hogy a gyárat működtessék.
A filmben számos politikus, nagyiparos, és civil aktivista vonul fel, kifejtve véleményét az argentin gazdasági szerkezetváltozásról, és annak pozitív illetve negatív következményéről.
A film erősen jó példája annak, hogyan tűnik el a társadalmi változások forgatagában a klasszikus munkásosztály, amit a modern nagyipar foglalkoztatott. És arra, hogy a globalizáció körülményei között, amikor a gyárakat egyszerűen bezárták, vagy a termelést áthelyezték Kelet-Ázsiába (főleg Kínába), hogyan lesz emberek tömege fölösleges, mert a gazdaságnak egyszerűen nincsen rájuk szüksége.
A filmben a munkások érző emberek, akik semmi egyebet sem akarnak, mint tovább dolgozni abban a gyárban ahol eddig. Nyoma sincsen az osztályharcnak, a forradalmi szándékoknak, de a végsőkig készek küzdeni azért, hogy a társadalomban a helyüket valahol megtalálják: a film gerince erről szól.
A The Take azonban szemléletes képet ad a tágabb társadalmi kontextusról is: a politikai viszonyokról, a maradék munkásság politikai dilemmáiról, a gazdasági szerkezetváltozás következményeiről, a jogi rendszerről, és bemutat néhányat az éhséglázadásokból is, eredeti felvételekkel.
Az argentin gazdaság szerkezeti átalakítása és a konszolidációja (amit a kormány az IMF (Nemzetközi Valutaalap) segédletével vezényelt le) számos problémát okozott. A folyamat részeként az ipari szektorról a hangsúly áttevődött a szolgáltató szektorra, így a munkakonfliktusok is itt gyarapodtak, de a követelések nem a béremelésekre, hanem a munkahelyi biztonságra és az élelmiszerjegyek folyósítására vonatkoztak. Ugyanakkor a szociálpolitikai juttatásokat és támogatásokat az állam megnyirbálta, az állami szektorban a 1990-es években a Carlos Menem adminisztráció alatt 700 000 önkormányzati munkahely egyszerűen megszűnt, mert a közkiadásokat lecsökkentették. A corralito (pénzügyi stabilizáció, a magas infláció megfékezésére) okozta frusztráltság a lefele való csoport-mobilitás réme és élménye talaján végül a decemberi eseményekbe torkollott, hiszen a pénzügyi intézkedések túl radikálisnak bizonyultak. A munkásosztály pedig jószerivel megszűnt.
A film megtekinthető itt http://video.google.com/videoplay?docid=8149373547373833649
A film hivatalos honlapja: http://www.thetake.org/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése