A hazai foci a főváros - vidék ellentét mellett (lásd korábbi bejegyzésünket) egy másik releváns törésvonal mentén kialakult ellentétet is visszatükröz. Nevezetesen a poszt-szocialista régi és globalista új gazdasági oligarchia között húzódó ellentétet (azt is mondhatnánk a „helyiek” versus „globálisak”). Mire gondolunk?
A rendszerváltást követő változásoknak egyik legfontosabb eleme a gazdasági szerkezetváltozás és a privatizáció volt. A szocialista nagyipar egy részét vagy bezárták, vagy átszervezték és privatizálták. A privatizáció nem csupán a szoros értelemben vett gazdasági egységekre terjedt ki, hanem többek között a labdarúgó klubokra is. A fociklubok privatizációja volt talán az egyik legkevésbé látható és átlátható folyamat. Sokáig nem volt világos kik a tulajdonosok, hogyan jutottak hozzá, és milyen a vagyoni-tulajdoni helyzet. Leginkább a felhalmozott adósságokról lehetett tudomást szerezni az adóhivatal (ANAF) jóvoltából. Újabban pedig a DNA vizsgálta játékvezető korrupciós botrányok kapcsán hallunk sokat.
A klubtulajdonok és szponzorok – mint mindenhol a világon – nagyon gazdag emberek. A foci jó alkalom és lehetőség arra, hogy a sikeres vállalkozók az üzleti világon kívül is széles körben ismertté váljanak, szimbolikus tőket szerezzenek.
Ez Romániában is így van. A csapatok „vetekedésében” két igencsak eltérő vezetési stílusú-habitusú üzletembercsoport küzdelme is kiolvasható: a poszt-szocialista régi és globalista új oligarchia konfliktusa.
Az előző csoporthoz tartozik a Dinamo tulajdonosainak egy része, kiemelten az elnök Nicolae Badea és Vasile Turcu; a Rapid elnök George Copos; de hozzájuk áll legközelebb a Steauás Gigi Becali is (természetesen még mások is). Rájuk az jellemző, hogy az előző rendszerben közel álltak az akkori hatalomhoz, idősebbek, és a foci révén keresik a nyilvánosságot. Nicolea Badea Ion Dinca volt miniszterelnök-helyettes lányának a volt férje; a rendszerváltás után kapcsolatai révén a belügyminisztériumot informatizálta a Computerland cégen keresztül, a Dinamóhoz is ezek révén került. Mára 160 millió eurós vagyona van a Capital 300 szerint. Vasile Turcu az építőiparban és az ingatlanpiacion tevékenykedik, kezdetben az állammal üzletelt. Becali pedig a Hadügyminisztériummal ápolt kapcsolatai révén jutányosan jutott földterületekhez. Copos korábban országos KISZ titkár volt, (állítólag vagyonát a volt kommunista ifjúsági szervezet tulajdonai révén alapozta meg).
A második csoport tagjai nagyon kevés alkalommal jelennek meg a nagy nyilvánosság előtt, fiatalabbak, és nagy részük természetesen vidéki. Kapcsolataik az előző hatalommal nemigen voltak – már koruk miatt sem –, inkább önerőből lettek gazdagok. Közéjük tartozik többek között a kolozsvári CFR-es Pászkány Árpád; ő maga alig szerepel a sajtóban, de a diskurzusok révén benne van a közbeszédben. Ez utóbbi csoport habitusa diszkrét, üzleti viszonyaik nemzetköziek. Az általuk patronált klubokon keresztül a kétféle habitus is ütközik: míg az első esetében „smecheres” vezetési stílus nyomán sorozatosak az edzőcserék, a hangos megnyilvánulások és a belső konfliktusok, addig az utóbbiak esetében a stabilitás, a célracionális tervezések és cselekvések az inkább jellemzőek. De ide tart az Unireas G. Bucsaru is, akiről majdnem semmit sem hallani, ha igen, akkor is Becali emlegeti (legutóbb a „javasolt” Steaua-Unirea esetleges fúziójának ötlete nyomán).
Talán nem véletlen, hogy a tavalyi és idei idényben is ez utóbbiak közül került ki a bajnokcsapat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése