A múlt heti meccsek pontot tettek a hazai (romániai) bajnokság kimenetelére. Ha minden igaz, akkor ismét vidéki csapat lesz a bajnok, az Unirea Urziceni. Annak ellenére, hogy sokáig a bukaresti volt belügyis klub, a Dinamo vezette a tabellát. A dinamós vezetők folyton hangoztatták, az ő csapatuk a legjobb, ott vannak a legjobb játékosok, az edzőjük majdnem zseni, a tulajdonosok pedig tetteikben a foci-földre szállt angyalok, akik mindenüket odaadnák a fociért és a fehér-piros színekért. Mindhalálig kutyák!
Vasárnap azonban fordult a kocka: a játékosok lusták, az edző egy arrogáns, aki azért nem tart esőben edzést, mert a frizuráját félti, a tulajok közül éppen a leghangosabbak nyilatkozták, ennek a csapatnak többet egy fityinget sem adnak…
Az Unireás vezetők sem most, sem korábban nem mondtak semmit, a focisok nevét jóformán senki sem tudja, de mégis ő lehetnek a bajnokok.
Más csapat, más stílus? Hangosak versus hallgatagok? Nyerészkedők versus üzemgazdászok? Valójában igen, hiszen a foci – mint társadalmi jelenség – jól kifejezi azokat a törésvonalakat, amelyek a román társadalomban húzódnak. Több ilyen van, és ez jól látszik az Unirea – Dinamo közötti párharcban is.
Ezek a fő törésvonalak a következők: a Főváros – vidék ellentéte, az átmenet régi (poszt-szocialista örökségből profitáló nomenklaturista) – új (globális kapitalista) oligarchái, illetve a nemzeti – kozmopolita társadalmi csoportok közötti ellentét. Ezek mellett természetesen más érdekek mentén szerveződő csoportok is megnyilvánulnak; mindezeket jól sűríti a régi és új csapatok viszonya.
Jelen pillanatban az olyan „régi csapatok mellett”, mint a Steaua, a Dinamo, a Rapid, Universitatea Craiova, Poli Timisoara, Gloria Bistrita, Otelul Galati es Farul Constanta, illetve a Politehnica Iasi mellett megjelentek a „trónkövetelő” újak, mint a kolozsvári CFR, Unirea Urziceni, F. C. Vaslui, Pandurii Targu Jiu. Az olyan valamikor nagy nevek, mint a Corvinul Hunedoara, az Inter Sibiu, az ASA Targu Mures, F. C. Arges illetve a Petrolul Ploiesti, vagy a F. C. National és a Sportul Studentesc eltűntek az első ligából. Egyszerűen kiestek, vagy – az utóbbi esetében – anyagi és pénzügyi okokra hivatkozva megvonták tőlük a működési licenszet.
A Főváros – vidék ellentét természetesen nem újkeletű, és elsősorban nem is a foci kapcsán alakult ki. A foci azt visszatűkrözi, illetve felerősíti, de alakítja is. A modern kori Románia 1859-ben jött létre, amikor a két román történelmi provinica, Moldva és Havasalföld közös fejedelmet választott. A főváros ekkor lett Bukarest, amire Moldova mindég is felemás módon viszonyult. 1918-20-ban Erdély Románia része lett. Az erdélyiek általában (különösen a kisebbségek, kiemelt helyen a magyarok) bizalmatlanok voltak a Bukarest által megtestesített központi nemzetállammal szemben, az ósdinak, elavultnak, és korruptnak tartott adminisztráció és adók miatt. A kommunista periódus mindezeket elnyomta, de a rendszerváltás után a nacionalizmus mellett a történelmi-regionális különbségek ismét felszínre törtek (nem csak a román-magyar ellentétek). A kolozsvári illetőségű Sabin Gherman Elegem van Romániából című 1998-as manifesztje periferikus maradt a hivatalos politikai kurzus szempontjából, azonban a Provincia Csoport által lanszírozott Memorandum a romániai régiók létrehozásáról című (2001) projekt jóval nagyobb port kavart és komolyabbnak is tekintett a politikum részéről.
A Főváros – vidék ellentétnek elsősorban a Bukarest – Temesvár, Bukarest – Kolozsvár, Bukarest – Vaslui és legújabban Bukarest – Urziceni tengelyeken lehetne leginkább modellezni. (A Steaua-CFR, a Dinamo-Poli valamint Steaua-Vaslui csapatok által megjelenített ellentéteknek mélyebb gyökerei is vannak).
A Dinamo – Poli ellentét már-már történelminek mondható. A Temesvári Forradalom nyomán (aminek következtében 1989 decemberében megbukott a kommunista rendszer) a Bánát nyíltan kifejezte sajátosságát és előbbvalóságát a Banatul Fruncea, vagyis a Bánát az első kifejezéssel. A focimeccsek jó alkalmat jelentettek, hogy a távoli Bukarest-ellenes jelszavak nyilvánosságot kapjanak. Ebben az esetben is rendszerint a játékvezető teljesítménye képezi az ürügyet, de lényegében az antikommunizmus meze alatt a regionális különbségek és érdekellentétek kerültek a felszínre. A Temesvár-Dinamo meccsek rendszeresen a Bánát-Bukarest ellentét és identitás kifejezésének és megélésének a nyilvános alkalmai.
A többiről később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése