Josepf R. Gusfield (1982) Symbolic Crusade. Staus Politics and Temperance Movement. Urbana-Chicago: University of Illinois Press
Nemrégiben baráti társaságban arról beszélgettünk, „mi mindenre jó” az alkohol. Ennek kapcsán jutott eszembe egy régebben olvasott izgalmas könyv.
Ebben a tekintetben rendkívül szemléletes és tanulságos Josepf R. Gusfield (1982[1963]) könyve, a Symbolic Crusade. Satus Politics and Temperance Movement (Szimbolikus keresztes hadjárat. Státuspolitika és önmegtartóztató mozgalom). Az egyébként google books-on részleteiben hozzáférhető, 1982-ben második kiadást is megért könyvnek a központi gondolata – a szimbolikus interakcionalista hagyományt jól követve –, hogy az alkohol elsősorban szimbólum, legalábbis az amerikai társadalmi folyamatok viszonylatában a 19. század közepétől a 20. század elejéig mindenképpen. A könyv címe már sugallja ezt, hiszen a szimbolikus kifejezés eleve benne van a főcímben, „rendes” keresztes hadjáratot Amerikából a Szentföldre sohasem szerveztek. Gusfield könyve valóban érdekes és izgalmas.
Habár az alkoholról (is) beszél, a könyv az amerikai társadalomban a modernizáció hajnalán kibontakozó önmegtartóztató, mértékletességre intő mozgalom társadalomtörténeteként is felfogható, de igazából a társadalmi változásról, annak fogadtatásáról szól az igencsak gyorsan alakuló közegben. A történet az alkohol kapcsán a modernizáció okozta problémákról, és az erre adott egyik lehetséges válaszról – mint szimbolikus megoldásról – ad számot. Anélkül, hogy recenziószerűen és a tartalmi elemeket kimerítően bemutatnánk a könyvet, egészen röviden illusztráljuk, hogy az alkohol hogyan válhat egy, az alkoholtól teljesen független játszmában –„kereszteshadjáratban” – szimbólummá. Magyarán, hogyan és kiknek lett probléma a jelentések szintjén az alkohol, és implicit az alkoholfogyasztás? És mit jelöl, mi helyett áll az alkohol?
A hét fejezetre osztott kötet első fejezete a régi – értsd Polgárháború előtti – gyökerekkel rendelkező fehér és rurális jellegű Amerikáról szól, pontosabban a társadalmi státus, mobilitás és az önmegtartóztatás közötti történetileg kialakult kapcsolatról számol be. Az alkohol, mint szimbólum így kerülhet a régi és az új, a protestáns és a katolikus, a rurális és az urbánus, valamint a tradicionális és a modern értékek és életformák, érdekek ütközetének metszéspontjába és a reaktív önmegtartóztató mozgalmak homlokterébe. Így az alkohol komplex társadalmi változásfolyamatok következtében vízválasztó szimbólum lesz a „mi” és az „ők” között – áttéve ezáltal a kérdés súlypontját az alkoholról az általa szimbolizált rivalizáló társadalmi csoportokra.
A társadalmi státus és osztály, valamint a státusmozgalmak, nevezetesen az önmegtartóztató mozgalom között létrejött kapcsolat bemutatás után Gusfiled kiemeli, hogy a társadalmi mobilitás és kontroll fokozatosan az önmegtartóztató mozgalomban testet öltő és kikristályosodott mértékletesség értékrendjéhez kapcsolódott. Az absztinens életmód, amelyet a protestáns aszkézisre visszavezethető vallási elemek erősítettek, a társadalmi változások közepette szimbolikus konotációt nyertek. Gusfield ugyanis kiemeli, hogy az 1800-as évek első felében beindult nagyméretű bevándorlás lépésekre késztette a „régi” – a polgárháború előtt amerikai gyökerekkel rendelkező – fehér protestánsokat. A szegény európai, elsősorban Írországból, Olaszországból, részint pedig Lengyelországból származó katolikus vallású tömegek az erőforrásokért való küzdelemben versenytársakat jelentettek, akik ráadásul nem is osztották a puritán értékrendet, valamint habituálisan fogyasztottak alkoholt, rendszerint bort (a borfogyasztást a katolikus hitük nem szankcionálta). Végeredményben két olyan értékrend csapott össze, amelyben az alkoholhoz való viszonyulás a kulturális identitás és társadalmi státuspozicionálás eszköze és szimbóluma lett.
A régi rurális középosztály –melynek a társadalmi pozícióját és befolyását a modernizáció és a tömegtársadalom kialakulása érezhetően erodálta és aláásta – fundamentalista ellenlépések foganatosításába kezdett, aminek igazi oka a kommercializmus és az indusztrializmus által teremtett új értékrend és társadalmi pozícióvesztés volt, de (legalább) a szimbolikus revans, a morális elégtétel megszerzése is a célja volt. A majdnem száz évig tartó szimbolikus kereszteshadjáratnak az 1919-ben elfogadott Prohíbició, azaz Alkoholtilalom vetett véget, „a régiek” ilyetén való ideiglenes győzelmével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése