A foci, ahogyan Európában azt ma ismerjük, modern termék: ebben a formában a XIX. század közepén jött létre, Angliában, amikor a pár évvel korábban létrejött klubok (nagyrészt egyetemekhez tartoztak) megegyeztek a közösen követett játékszabályokban és létrehozták az angol Labdarúgó Szövetséget 1863-ben (az FA mára a világ egyik legbefolyásosabb labdarúgó szervezete). Az így formálisan is létrejött sportág szimbolikusan jelezte és még tovább vitte azt a „hatalomváltást”, ami a nyugati társadalmakban, a frissen létrejött nemzetállamokban végbement: a modernizációt.
A modernizáció következtében jöhetett csak létre és konszolidálódhatott az a sportág, ami több szempontból is eltérő és különös a korábban legitimnek, elfogadottnak, érdemesnek, tiszteletre méltónak tekintett sportokhoz képest. A modern társadalom mindenekelőtt a nép társadalma: a hatalom a legitimitást, az állam a szuverenitást egyaránt a népből meríti, vezeti le. Más szavakkal a modern társadalom, a „sokak társadalma”, akik helyet és szerepet játszanak a folyamatok irányításában. Mindezt többféleképpen is kifejezi az „új” társadalom: leginkább a demokratikusan választott parlament által, ahol „a nép nevében” a sokak uralma megvalósul.
De többek között szimbolikusan is, elsősorban a szabad népünnepélyek és az „új” sportesemények révén. A tradicionális-rendi társadalmakban a nép nem volt szubjektuma azoknak az eseményeknek, amiben a hatalom a maga fizikai valóságában mutatkozott meg: a különféle vallási ceremóniák és processziók, és a lovagi tornák (a korabeli sportesemények) révén. A nép, mint politikai szubjektum nem is létezett, a szemlélődő sokaság csupán kelléke volt ezeknek a ceremóniáknak. A sport, mint a „fizikai test értelmes játéka” vagy nem is létezett, vagy pedig exklúzív volt – és maradt – mint például a tenisz, a krikett, a golf. Mindezek pedig egyéniek és máig is kizáró jellegű sportok (sok pénz és tudás, exkluzív helyszín kell hozzá). A modern társadalom, ami az egyenlőség és a szolidaritás értékére épült, inklúzív jellegű; sokakat megmozgató, az elveit megtestesítő sportra volt szüksége. Ez lett a foci, ami egyrészt eredménye volt a modernizációnak, másrészt pedig a modernizációt vitte előre, a bevont tömegek révén. Hiszen a foci csapatsport, kollektív, demokratikus – olyan, amilyenné a modern társadalom tagjainak többsége válni akart.
Nem véletlen tehát, hogy erre a szerepre az egyetemi hátterű (tudás) labdarúgást (sokan játsszák, átlátható szabályokkal és ehhez mindössze egy labda kell) szemelték ki. Talán nem véletlen egybeesés az sem, hogy a modernizáció folyamatában döntő jelentőségű eseménynek, a Nagy Francia Forradalomnak a szikrája is a Labdaházba gyulladt meg: a Harmadik Rend képviselői – a polgárság – ide vonult vissza, hogy alkotmányt hozzon létre, ami az emberek közötti egyenlőtlenséget szavatolja. A Harmadik Rendnek a restriktív rendi társadalomban ide volt szabad bejárása: itt a korábbi labdajátékosok virtuálisan egyelőekké válhattak a labdajáték idejére a „labdázás” révén. Így bizonyos szempontból logikus, hogy a foci vált a modern osztálytársadalom egyik meghatározó szimbólumává. (A foci születésének helye sem esetleges: a Tizenkilencedik században Anglia volt az egyik állam, ahol a modernizációs folyamatok a legelőrehaladottabbak voltak). A századfordulóra mindez egyre világosabban jelenik meg és válik láthatóvá: a mai legnagyobb klubok jó része akkor alakult, a mai nagyvárosok arculatában pedig akkor jelennek meg a különféle „népligetek” (szabadtéri parkok, amiket használni lehet a szabadidőtöltésre és szórakozásra, pihenésre) és stadionok. A modern olimpiai mozgalom is ekkortájt éleszti fel a Olimpiákat. Ezzel a polgárság és a „nép” szimbolikusan is birtokba vette a nyilvános teret – ehhez a sport, és a foci jelentősen hozzájárult. A foci és a társadalom élete végérvényesen összekapcsolódik: a labdarúgás kifejezi-tükrözi a társadalom adott állapotát, de meg is határozza azt).
A katalán polgárosodás, a kapitalista nagyipar és etnikai identitás így talál kellő intézményre az F. C. Barcelona fociklubban, a zsidó emancipáció és asszimiláció a budapesti MTK-ban, az Ajax Amsterdam-ban és A. S. Romá-ban, a vallási-szektáriánus hovatartozás és rivalizáció a Glasgow-i Rangers és Cetic keretében, a militáns-radikális nacionalizmus és ortodoxizmus a belgrádi Vörös Csillagban, az új, globális kapitalizmus és médiauralom a milánói A. C. Milanban, az újgazdag feltörekvés a londoni Chelsea-ben, a nacionálkommunizmus, majd a populizmus a bukaresti Steauá-ban, az olasz fasizmus a római Lazio-ban, a médiaglobalizáció a Los Angeles Galaxy-ban, a korszerűség a Szaúd Arábiai Al-Hilal-ban, a munkásmozgalom a Lokomotiv Moszkvá-ban, az etnikai elnyomás a katalánok szemében a Real Madrid-ban, a birodalmi múlt a londoni Arsenal-ban. A példákat természetesen folytathatnánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése