Nyílt tér - Az „Autópálya”, mint a társadalmi változás mutatója

Az Észak Erdélyi Autópálya építése több szempontból fontos állomása a rendszerváltás utáni folyamatoknak, változásoknak. Egyrészt, az ekkora skálán való útépítés gazdasági és társadalmi változások által teremtett szükségleteket kíván kielégíteni, másrészt viszont maga az építés illetve a későbbi működése további társadalmi változást eredményez, illetve problémákat okoz. Az autópályépítésbe „torkolló”  folyamatok legfontosabb oka a gazdasági szerkezetváltozás. A nagyipari füstös gépgyártó- és kitermelőipari ágazatok leszerelése nyomán (akárcsak a világ nyugati részében) egy rugalmas, tőkebefektetések és pénztranszferek valamint a nagy kereskedelmi társaságok által vezérelt újfajta gazdasági rendszer alakult ki. Ebben a szokszor szolgáltatóinak vagy fogyasztóinak nevezett gazdaságban a kommunikáció és a szállítás kulcsfontosságú. Ehhez infrastruktúra kell, többek között jó és gyors utak. Továbbá, az utóbbi évek hazai gazdasági növekedése rohamosan növelte az autók számát, ami megint csak gyors utakat, autópályákat feltételez, különösen, ha figyelembe vesszük az újonnan kialakuló középosztály és az idelatogatni akaró turista és befektető természtes igényét az utazásra, a gyors helyváltoztatásra.

Ugyanakkor az autópálya szimbólum is. Az utóbbi években az erdélyi identitás egyik megtestesítőjévé vált, szemben a központtal, azokkal, „akik nem akarták elismerni a régió fejlődésének, a „mi” gyarapodásunknak a fontosságát és jelentőségét”. A hazai kisebbségi magyar közbeszédben mindez úgy tematizálódott és érzékelt – más kutatásokbl ismerjük ezt –, mint a kisebségi politika egyik kézzelfogható eredménye, sikere: mint a felelős és pragmatikus politizálás sikere. Arról nem beszélve, hogy az amerikai konszern által épített út magát a kapitalizmust szimbolizálja.

Kétségtelen, hogy az egyéni (vállalkozási és munkavállalói lehetőségek) és a regionális (tőkevonzás, fejlődés) szintű kétségtelen hasznok és profitok ellenére az autópálya számos társadalmi problémák forrása is egyben. A hazai autópályák kivitelezési tervei végérvényesen és strategikusan leteszik a garast a szállítási és utazási alternativák egyike mellett - ennek nyomán eldöntött: autóstársadalom leszünk. Ez egyben az is jelenti, hogy a vonatszállítás továbbra is tartósan drága, rosszminőségű és nehézkes lesz, amivel a szegényebb és autóval nem rendelkezők fognak magas árakon és pocsék körülmények között utazni. Az autópálya továbbá egyenlőtlenséget is teremt a társadalom tagjai között: mivel közpénzekből és közteherviseléssel finanszírozzák, azok is jócskén „belepótolnak” az árába, akik soha nem is fogják használni. Míg a terhek egyenlően oszlanak el a társadalmom tagjai között, addig az előnyöket csak az autóval rendelkezők fogják élvezni. Hasonlóan, a környzetszennyezés hatását azok is meglérzik majd, akik semennyivel sem járultak hozzá a szennyező gázok kibocsájtásához. Arról még csak nem is beszélve, hogy eddig összetartozó területek vág végérvényesen ketté: létrehoz egy „innenső” és egy „túlsó” területre, ami között az átjárás nehéz vagy egyszerűen lehetetlen lesz.

Mindezek ellenére az autópályára – és a következő autópályákra – égető szükség van. A komparatív előnyök miatt a jövőben is építeni kell ilyeneket, de tudatosabb projektekre is szükség lesz, ami a negatív hatásokat kompenzálni tudja.