K. egészen egyszerű és békés embernek tartja magát. Mivel elég jól végezte az egyetemet és a barátnője is kolozsvári volt (akkor, mert most Portugáliában él), rövid ötletezés után úgy döntöttek: ő is helyben marad – ettől arrafele kolozsvári lesz. Sok más társához hasonlóan lakást kellett keresnie: szerencséjére könnyű volt. Csak két szempont szerint választott: legyen megfizethető és hamar köthesse be az internetet. Így aztán hamar idevalónak számított. Munkát is viszonylag hamar kapott. Megszerkesztette cévéjét – az egyetemen annakidején egy amerikai tanára mondta nekik: „Egy jól megszerkesztett cévé többet tesz, mint sok hónapnyi tanulás”. Az órán épp ott volt, megjegyezte. Így is tett. Szétküldte vagy száz helyre, „tán csak nem fog ártani” alapon. Mindent beleírt, hogy munkatapasztalata van (hiszen Amerikában gürcölt két nyáron), hogy angolul is tud (mikor hazajött letette a TOEFL-t), s más egyetemen is megfordult (megpályázott másodéven egy Soros tanulmányi ösztöndíjat, és meglepetésére meg is kapta). Aztán két hónapra rá már a mostani munkáját végezte: regionális felelős egy német cégnél. Igaz, egy ismerőse révén kapta meg az állást. Látogatnia kell – mellesleg egy dögös Mondeoval, szereti is – a helyi alvállalkozókat, akiket arra buzdít, hogy időben küldjék neki a szoftnak azt a részét, amit kiadnak nekik programozni. S persze időnként tanácsokat adni, ha elakadnak valamiben. Munkatársai összerakják ezeket s csak a kész terméket küldik át az anyacégnek – leginkább olyan banki szoftokat csinálnak, az automatákra.
2009. május 5., kedd
Társadalmi problémák - K. munkavállaló esete a globális és válságos világban
Címkék:
életmód,
globalizáció,
kockázat,
munkaerő-piac
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése