Klein, Naomi (2008) Doctrina socului: nasterea capitalismului dezastrelor. Bucuresti: Vellant
Most fejeztem be ennek a könyvnek az olvasását. Esténként olvastam. Nem csak egyéb teendőim miatt, hanem azért, mert nem akartam a végére érni. Egészen egyszerűen nyújtani akartam az általa okozott élményt. Ugyanakkor helyenként bele-beleborzadtam abba, amit Klein írt. Sokkolt, de hát egy ilyen könyvnek ezt kell tennie. Nem is értettem mindenben vele egyet, de meglehet a jelenlegi válság is őt igazolja.
Azonban ha van egy rendes és koherens kritikája a poszt-fordizmus Milton Friedman féle neoliberalizmusának, akkor ez a javából való… Persze őszintén be kell vallanom, a szerzőnő NoLogo-ját (ettől vált híressé) még nem olvastam, de már beszereztem. De vissza a Sokk doktrína – a katasztrófa kapitalizmus eredetéhez.
Klein a jelenleg fennálló globális és korporációs kapitalizmus kritikáját adja. Alapgondolata, amit igencsak szemléletes és sokkoló példákkal illusztrál, hogy a megrázó és nagy felfordulást okozó események (mint a Katrina pusztítása, a 9/11, az iraki háború, a Falklandi háború, a Szovjetunió bukása, az államcsínyek) ideális alkalmakat jelentenek egy szűk politikai elitnek és a nagy multinacionális korporációknak, hogy csoport- és gazdasági céljaikat és érdekeiket „észrevétlenül” érvényesítsék. Klein szerint, mire a társadalom magához tér, felocsúdik, a sokkterápia már keserű valóság: a fájdalmas intézkedéseket az elitek már foganatosították. Ezt nevezi sokk doktrínának, a pszichiátriai elektrosokkok mintájára. Ugyanaz, csak nagyban, széles skálán, milliókat érintve.
A szerző sikeresen hívja fel az olvasó figyelmét a látszólag teljesen különböző esetekben fellelhető azonos vagy nagyon hasonló tényezőkre: a katasztrófa kapitalizmus elemeire. Példái között szerepel a Chilei államcsíny, a Dél-Afrikai átmenet, Bolívia, Jelcin Oroszországa, Kína a Mennyei Béke téri események után, Lengyelország a Szolidaritás hatalomátvétele után – többek között. Mondanivalója arra utal, hogy a jelenkorban az állam intézményét egy nagyon szűk transznacionális csoport privatizálta. Ennek a gyakorlatnak az eszközéül szolgálnak – véli a kanadai szerzőnő – az olyan intézmények, mint a Világbank (WB), a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO).
(Igen. Végezetül. Miért borzadtam bele időnként? Országunk éppen most kötött egy nagytételű kölcsönszerződést a fentebb említett intézmények egyikével. Ha komolyan vesszük a könyv üzenetét, akkor már nem is szükséges a feltételek után néznünk. Fogjuk érezni… sokkok formájában).
Klikk ide: http://www.naomiklein.org/shock-doctrine
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése