Mills, Wright, C. (1959) The Sociological Imagination. Oxford: Oxford University Press
Egyik kedvenc könyvem (a szakirodalomból értem). Minden társadalommal és emberekkel foglalkozónak szívből ajánlom. Itt újságírókra, politikusokra, tanárokra, illetve papokra, lelkészekre, prédikátorokra, rabbikra és pópákra gondolok.
Ez az egyik szükséges és elengedhetetlen kelléke a társadalmi problémák kutatásának, és nem csupán. Véleményünk szerint a szociológiai képzelőerő legalább annyira fontos, mint a módszerek alkalmazására vonatkozó tudományos és technikai tudás birtoklása. Ez nem más, mint a „kreatív fantázia”.
A szociológiai képzelőerő mindenekelőtt egy képesség, ami a mindennapi perspektíván, az egyoldalú nézőpontokon való felülemelkedést feltételezi és a társadalom, mint egész nézőpontjából képzeli el, szemléli és értelmezi a vizsgálat tárgyát. Ha metaforikusak akarnánk lenni, azt mondhatnánk, hogy ez a képzelőerő a gyakorlatban úgy működik, mintha az egyik bútordarabot a szobában a padlóról, majd egy székre felállva, de még az asztalról is megnéznénk, azért, hogy a szoba, a lakás, de az egész ház és annak története szempontjából is kellőképpen el tudjuk helyezni a többi bútorral való viszonyában.
Mills klasszikusnak számító könyvében (ma is az első tíz leggyakrabban idézett szociológiai művek között szerepel) lényegében a legelsők között tett analitikusan különbséget a történelem (history) és biográfia (biography), valamint a személyes nehézségek (personal troubles) és közösségi kérdések (public issues) – társadalmi problémák – között. Ezzel valójában a mikro-szintet különítette el a makro-szinttől. A szociológia képzelőerő pedig nem más, mint az a kvalitás (képesség, készség), ami a szintek közötti váltás képességében nyilvánul meg. „A szociológiai képzelőerő az, hogy váltani tudunk egyik szintről a másikra; a politikairól a pszichikaira; egy család vizsgálatáról a világ költségevetéseinek a komparatív elemzésére; a teológiai iskoláról a katonai rendszerre …” (idézet in Mills, 1959:13).
A szerző mindezek az elbeszélésére empirikus alapról indít. Meglátásában a mindennapok laikus és egyszerű embere jogosan érzi azt, hogy folyamatosan a bajok csapdájában él, hogy élete a megoldandó nehézségek és kihívások véget nem érő folyamata. Az egyéni élet eseményeit, a sikereket és kudarcokat, a lehetőségeket és a megoldandó helyzeteket az egyének a személyes tapasztalatok és tudások, szubjektív perspektívák szempontjából érzékelik és értelmezik. A „csapdában levés értelmét” (Mills, 1959:7) azonban csupán akkor érthetjük igazán meg, ha mindezen egyéni szintű eseményeket az egész társadalom személytelen struktúrájának változásai perspektívájából kezeljük – így kell a szociológusnak eljárnia. A történelem sok kis egyéni siker és sikertelenség tényével kapcsolatos, azoknál mégis több. Mills szemléletes példákkal él, amikor a szociológiai képzelőerőt illusztrálja: például, amikor a társadalom iparosodik, akkor a volt paraszt munkás lesz, a korábbi földesúr pedig ipari vállalkozóvá vagy földönfutóvá válik; amikor osztályok emelkednek fel vagy süllyednek el, akkor az egyén munkanélküli vagy alkalmazott lesz; amikor háború tör ki, akkor a biztosítási ügynök gránátvetővé válik, az eladó pedig radarkezelő, a feleségek egyedül maradnak, a gyermekek apa nélkül nőnek fel. Mindezek lényegi üzenete az, hogy „sem az egyéni élet sem pedig a társadalom története nem érthető meg, csak együttesen” (idézet in Mills, 1959:13).A kutatónak pedig tudatosítania kell, és erre szolgál a szociológiai képzelőerő, hogy az egyéni életek (életutak) mintáját és a történelem folyamatát egymással szoros összefüggésben kezelje. Az egyén és társadalom, a biográfia és történelem, az én és a világ között szoros kölcsönhatás van – ezt kell a szociológusnak (is) megértenie és elképzelnie. Ezért szükséges a szociológiai képzelőerő, ami az észnek azon kvalitása, hogy a szerzett információk alapján tiszta összegzéseket állítson fel arról, hogy mi történik a világban, és mi történhet velünk.
Ezzel a kvalitással kell rendelkezni mindazoknak, akik a társadalmi és egyéni élet megértésére, magyarázatára törekednek a szakmájuk révén. Mills szerint ide az újságírók, a tudósok, a művészek és publicisták, a kiadók tartoznak, kiemelt helyen pedig a szociológusok. Én is így gondolom.
A google books-on:
http://books.google.ro/books?id=stghRgEusB4C&pg=PA242&lpg=PA242&dq=mills+sociological+imagination&source=bl&ots=dPtTuC9LXT&sig=ydtFshBJRbdXZi27W4_zEPhSZwk&hl=ro&ei=fDYiSquhMorGsgaEkYCyBg&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=5#PPA240,M1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése