Nyílt tér - A lottó társadalmi hasznáról

Az utóbbi hetek, napok magánbeszéletéseinek visszatérő témájává vált a lottón megnyerhető tetemes pénznyeremény. Nem véletlenül, hiszen augusztus vége óta nem akadt szerencsés nyertes, az összeg értéke pedig megközelítette a kilencmillió eurót – ami bárhól óriási összeget jelent. A bízakodó jatékosok félig komolyan félig viccesen eközben arról okoskodnak, ha találkoztak, hogy mit tehetnének ennyi pénzzel, ha netán mégis megnyernék. Kétségtlen, hogy a népeség döntő többségének a fejében megfordult legalább egyszer az a gondolat, miszerint minden napi gondja egyszeriben megoldódna, ha az ő számai jönnének ki a vasárnap esti húzáson. Ki ne szeretné ezt?

A „lottó este” azonban jóval több annál, mint első látára tűnik. Az alábbiakban a lottó intézményének társadalmi szerepére, illetve a „szerencsés” nyertesek előtt álló kockázatokra reflektálunk.

A modern társadalmat a szociológusok gyakran szokták meritokratikusnak nevezni. Ez lényegében a jelenkori társadalom azon (ideális) jellemvonsára vonatkozik, miszerint az egyének törvény előtt egyenlőek, azonos játékszabályoknak engedelmeskednek és mindenkinek megvan az esélye, hogy megvalósítsa vágyait, hogy egye fennebb emelkedjen a társadalmi ranglétrán. Más szavakkal, mindenki érdeme (tudása, akarata, vágya, képzetsége és elszántsága) szerint részesül a jövedelemből, vagyonból, hatalomból, és elismertségből, mert a társadalom lehetőséget ad arra, hogy szabadon kibontakozhasson. Ez mindenképpen előrelépés a rendi (premodern) társadalomhoz képest, ahol a társadalmi határokat aligha lehetett átlépni, és a társadalmi szerepeket a következő generációkra átörökítették (így a lett a király fia a későbbiekben király, a kovács apától származó legény pedig szintén kovács az esetek döntő többségében). A modernségre a verseny és a lehetőség jellemző, mindezek miatt ma a társadalmi határok jogi és szociális értelemben átléphetőek (mindkét irányba: a lecsúszásra és a felemelkedése egyaránt esély van) és átléphetőek is kell legyenek a piaci logikában működő rendszerben. Kulturálisan mindezt a siker ideológiája fejezi ki és jeleníti meg a számtalan sikeresnek kell és lehet lenni  típusú üzenetek formájában, amit a média és a médiaterméket folyamatosan közvetítenek.

Tény azonban, hogy a jogi értelemben vett egyenlőség dacára, a társadalom jelentős számú hányada, objektív, tőle független, szerkezeti okokból nem képes élni az elvileg „korlátlan lehetőségekkel”, amelyek nap mint nap az „utcán hevernek”. Mert hátrányosan megkülönböztetik társaiktól, etnikai, faji, nemi, származási alapon, mert csak rosszabb iskolába járhatnak, stb. Azért, hogy a siker lehetőségének az ideológiáját a nyilvánvaló problémák ellenére a népesség továbbra is magáénak tekintse, a társadalom számos gyakorlathoz, olykor trükkhöz folyamodik: tipikus sikersztorikat prezentál, olyanokét, akik különösen sokra vitték szerény körülmények közül indulva, látványosan jutalmaz tehetséges, de szegény fiatalokat, valamint … lottót működtet.

A lottó ekkora skálán – nagy földrajzi kiterejedésű területen, sok embert megszólítva, azonos és kiszámítható szabályok szerint, óriási nyereményekkel – tipikus modern, stabilizáló és integráló intézmény. A mindenki számára elérhető mobilitási csatorna: elsődleges célja, hogy a sokféle és kölönböző lehetőségű és érdeklődésű emberekben életben tartsa a felfele való kapaszkodás lehetőségébe vetett  hitet, konkrét példaként rámutatva a „szerencsésekre”.

Korántsem véletlen, hogy Európában a lottóvállalatok többsége állami tulajdonban vannak: lényegében közérdeket szolgálnak és hozzájárulnak ahhoz, hogy meggátolják, hogy a társadalom hátrányosabb helyzetű kategóriái konfliktusokat  generáljanak (mivel kitartó munkájuk ellenére ismételten elmarad az érdemelt jutalom). A lottónyertesek kockázatairól majd a következő hozzászólásomban.