Tény: pillanatnyilag a napirend központi kérdését (más szavakkal a „napi agendát”) a válság, népszerűbb nevén a krízis, adott esetben a recesszió általános tematikája uralja. A múlt év végén még pénzügyi válságot emlegettek a szakértők, mára azonban egyértelmű, hogy általános gazdasági válság van, sőt, depresszió.
Mindez Romániára, valamint a nyugati világ többi részére is érvényes. Gondoljunk csak az amerikai elnökválasztási kampányra, amelynek központi toposza volt a pénzügyi- és ingatlanválság; a közelmúlt EU csúcstalálkozóira, ahol az állami támogatások rendszeréről tanácskoztak az állam és kormányfők; a mindennapi gazdasági jelentésekre; vagy akár az olyan híradásokra is, amelyek „leszegényedett” milliomosok öngyilkosságairól adtak hírt…
Ugyanakkor a válság – az objektív állapot vagy adott társadalmi feltétel mellett – szimbolikus töltetet kapott, amit vizsgálni és elemezni érdemes. A válság olyan címke, ami adott kontextusban instrumentum, érv, hivatkozási alap, személyes tragédia vagy egyszerűen ürügy és legitim hivatkozási alap a politikum, az üzleti szféra, a munkavállalók illetve a társadalmi csoportok számára az erőforrásokért való küzdelemben. Rá hivatkozva régen fölöslegessé vált munkaerőtől lehet megszabadulni, előnytelen szerződéseket felbontani; a választási kampány során beígért „sok szép jót” és „sok és decens fizetést” is a válságra hivatkozva lehet legitim módon a társadalommal elfeledtetni.
A krízis valójában az égető, össztársadalmi szintű probléma népszerű megnevezése. Rendkívül súlyos probléma, mert működési zavarokat okoz a pénzpiacok, a gazdaság és végső soron az egész társadalmi rendszer működésében. Probléma, mert a társadalom annak tekinti és megoldásokat dolgoz ki elhárítása érdekében. Jellegét tekintve gazdasági, kommunikatív, mert a médiákban folyamatosan szerepel, politikai is, hiszen az erőforrások elosztását befolyásolja, valamint szimbolikus, mert a jelenlegi helyzetet reprezentálja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése