Társadalmi problémák - K. munkavállaló esete a globális és válságos világban

K. egészen egyszerű és békés embernek tartja magát. Mivel elég jól végezte az egyetemet és a barátnője is kolozsvári volt (akkor, mert most Portugáliában él), rövid ötletezés után úgy döntöttek: ő is helyben marad – ettől arrafele kolozsvári lesz. Sok más társához hasonlóan lakást kellett keresnie: szerencséjére könnyű volt. Csak két szempont szerint választott: legyen megfizethető és hamar köthesse be az internetet. Így aztán hamar idevalónak számított. Munkát is viszonylag hamar kapott. Megszerkesztette cévéjét – az egyetemen annakidején egy amerikai tanára mondta nekik: „Egy jól megszerkesztett cévé többet tesz, mint sok hónapnyi tanulás”. Az órán épp ott volt, megjegyezte. Így is tett. Szétküldte vagy száz helyre, „tán csak nem fog ártani” alapon. Mindent beleírt, hogy munkatapasztalata van (hiszen Amerikában gürcölt két nyáron), hogy angolul is tud (mikor hazajött letette a TOEFL-t), s más egyetemen is megfordult (megpályázott másodéven egy Soros tanulmányi ösztöndíjat, és meglepetésére meg is kapta). Aztán két hónapra rá már a mostani munkáját végezte: regionális felelős egy német cégnél. Igaz, egy ismerőse révén kapta meg az állást. Látogatnia kell – mellesleg egy dögös Mondeoval, szereti is – a helyi alvállalkozókat, akiket arra buzdít, hogy időben küldjék neki a szoftnak azt a részét, amit kiadnak nekik programozni. S persze időnként tanácsokat adni, ha elakadnak valamiben. Munkatársai összerakják ezeket s csak a kész terméket küldik át az anyacégnek – leginkább olyan banki szoftokat csinálnak, az automatákra.

 K. minden reggel a kávé mellett lecsekkolja a leveleit, megnézi mi újság a világban és valljuk be, egy-két csajra is rápillant a társkereső oldalon. Aztán benéz a youtubra, csak miheztartás végett. Ezután rendszerint bemegy a céghez, de ezt nem mindég, mert messen van az egész cég, s végtére mobilon és Skype-on beszél az ügyfelekkel, s azoknak aztán tökmindegy honnan hívja. Meg a német főnöke is messze van rendszerint … az hírlik egyébként valami holland lesz helyette.

 Ma nagy napja van. Rendelt egy MP3 lejátszót az új netes boltban, amiről mailban értesítették. Két napja várja. Pont olyant, amilyent a nemrég nyílt óriási mallban látott. Reméli, hogy nem jár úgy, mint a multkor, amikor repülőjegyet akart venni, de a rendszer nem regisztrálta rendesen. Jó lenne, ha az új ipod megy majd a régi kollekciójával, mert az mind letöltött ... Okoskodik.

 Ránéz a gépre. A filmje csak estére jön le. Ki kellene cserélje a netelőfizetést, így túl lassú. Na jó, ma bemegy, délre leugrik a kínaihoz, ott bekap valamit. Ja, s ma kell menjen először az új kilenshez. Majdnem elfelejtette. Még nem járt ott, de remélhetőleg a könyvelőség jóváhagyta már azt a GPS-t. Azzal majd könnyen megtalálja a székhelyet – gondolta. De a biztonság kedvéért belépett a Google Earth-be s kinyomtatta a környéket, majd piros markerrel bejelölte a helyet. Fevette a H&M kabátját – a nővérétől kapta, Svédországból hozta legutóbb – és elviharzott. Még pénzt kell kivennie az automatából.

 K. vagány gyerek. Nem vallja be, de a barátai gyakran mondják: látszik rajta, picit fél, hogy a németek átköltöztetik a céget Ukrajnába, s más munka után kell nézzen. Ezt sem kapta azért olyan könnyen …