Előző hozzálásomban azt állítottam, hogy a lottó intézményének elsődleges funkciója az, hogy fenntartsa a siker ideológáját, illetve mindenki számára – egyenlő esélyekkel – bíztosítsa a felfele való mobilitás lehetőségét. A „lottó-kérdés” másik vonatkozása a nyertesekkel kapcsolatos. A köztudattól eltérően – ami, egyébként jogosan, kizárólag a nyertesek nyakába hirtelen szakadt lehetőségekkel és előnyőkkel számol – a szerencsés számok eltalálói igen komoly kihívásokkal, kockázatokkal szembesülnek. Az alábbiakba ezekre fogunk tömören reflektálni.
A kockázatok egyenes arányban vannak a nyeremény(ek) nagyságával, volumenével: minél több pénzt jelentenek lutrin kijött számok, annál több a későbbiekben megoldandó-feloldandó probléma. Ezeknek a problémáknak kulturális, szociális/kapcsolati, gazdasági, és nem utolsó sorban személyes/lelki vonatkozásai vannak.
Mivel a lottózók rendszerint egy nagyon heterogént népeséget alkotnak – közöttük egyaránt vannak nagyon szegények és nagyon gazdagok, de legtöbbjük mégis a közeprétegekből származik – a nyertesek többsége is rendszerint „az átlagember”, aki nap mint nap megfeszített munkával, „orcája verejtékével” keresi kenyerét, leginkább alkalmazottként. Mindez azt jelenti, hogy az általa alkalmazott kulturális mintának, tudáskészletnek nem szerves része a nagy összeggel való napi foglalatosság. Más szavakkal, a nyertesek nem birtokolnak olyan ismereteket és kézségeket, amelyek a későbbiekben konkrétan is alkalmazhatóak lennének a nyeremény problémamentes adminisztrálásában. Mindez persze nem rajtuk múlik: a társadalomban mindég az „átlagos” helyezetekre vonatkozó tudásokat és ismeteket sajátjuk el, a szocializáció során, a rendkívüli esetekre – mint amilyen ez is – amúgy is nehéz recepttudásokat szerezni (éppen azért tekintetek rendkívülinek adott helyzetek, mert nincsen kezelésükre kész, egy-az-egyben alkalmazható tudás/eljárás). Magyarán, az egyik kockázat a tapasztalatlanságból adódik: nem tudjuk mihez is kezdhetnénk ennyi pénzzel. Ez abból is nagyon jól látszik, hogy a média által ilyentájt gyakorta feltett kérdések kapcsán a válaszadók szemmel láthatóan nem mérik be a megnyerhető összeg valós értékét: olyanokat mondanak, hogy autót, drága tévét, lakást vásárolnának – ami hatványozottan alulbecsüli a reálisan megvásárolható terméket skáláját és értékét. Ezzel magyarázható aztán az a szokványos gyakorlat, ami a nyereség utáni értelmetlen vásárlásokban ölte testet, rendszerint jövedelmet nem hozó tartós javakat beszerezve. Az ingamozgásként is felfogható „vásárlási láz” a kezdeti alulbecsülési szakasz után irreálisan túlbecsüli az összeg értékét: úgy érzik nem csak egy autót, hanem mindent meg lehet venni … a pénz meg időközben gyorsan fogy…
A másik kockázat abban áll, hogy az egyén élete a feje tetejére áll. Hiába törekszik a régi módon élni, egyszerűen nem lehet. A környezet magatartása gyökeresen megváltozik. Gazdag embernek tekintik már, akinek mintegy kötelessége rajtuk különféle módokon segíteni, hiszen a pénzösszeg sok („neki meg sem kottyan már”) és amúgy is a lottón nyerte („nem dolgozott meg érte”). Mindez olyan extrém formákat is ölthet, mint az eddig ismeretlen rokonok, barátok és ismerősök hirtelen felbukkanása, nem beszélve a többi „jóakarótól”, akik egyszerűen csak ki akarják használni. Mindezek megint csak ismeretlen helyzetekkel szembesítik a nyertest, akinek kezelnie kellene ezt a feszültséget, de erre sincsen felkészülve, nincsenek alkalmazható megoldásai - hiszen korábban élete kiszámítható, előrelátható módon alakult, most pedig mindenki egy más embert lát benne. Ez komoly zavart okoz, amit egymagában nem tud meghaladni.
A követező kockázat személyes/lelki jellegű. A hirtelen kialakult új helyzet magas lelki nyomást feltétez. Nem csupán arról van szó, hogy a környezetből jövő attítűdváltozások zavart keltenek, hanem arról, hogy egy idő után egy furcsa bűntudata lesz a nyertesnek: egyre jobban foglalkoztatja a miért éppen én? kérdés (érdekes, hogy a tömegszerencsétlenségek túlélői, a csatából egyedül megmenekültek ugyanez a kérdés okoz súlyos válságot). Arról van szó, hogy a társadalom tagjai társadalmi tanulásuk során nagyon korán a családban, iskolában, majd később a munkahelyen megtanulják azt, amit legszemléletesebben a „nincsen olyan, hogy ingyen ebéd” kijelentéssel fejezhető ki: vagyis mindennek ára van, mindennek egyensúlyban kell lennie. Ebben a logikában – ami ismétlem, tanult magatartás – a dolgok rendje abban áll, hogy egyensúly van bennünk és kürülöttünk. Visszatérve: a nyertes úgy kezd el gondolkodni, hogy „most egy valami nagyon jó ért engem”, de ez egyben annak a jele, „hogy a közeljövőben egy nagyon rossz ér engem, vagy szeretetteim valamelyikét”, az egyesúly miatt. Ennek a lelki feszültségnek a megfelelő feloldása rendszerint szakmai segítséget feltételez …
A fentieket összefoglalva tehát elmodhatjuk (konkrét empirikus kutatásokra támaszkodva, amiket szakemberek végeztek a lottónyertesek körében), hogy a nyertesek kivétel nélkül több egyást követő szakaszon mennek végig. Az első szakasz az eufória szakasza, ami rövid, és amikor a boldog nyertes valóban boldog: mindez konkrétan az irracionális fogyasztásban ölt testet. Ezt követi a kijózanodás szakasza, amikor a nyertes belátja, hogy mi történet vele, és mértékletességre törekszik, vissza akar(na) térni a régi kerékvágásba, de ez már nem lehetséges, mert másvalakinek tekintik, és valóbán másként is viselkedik. Ezután következik a bűntudat szakasza, amit irányított adományokkal próbál enhíteni. Az közhiedelemmel ellentétben az adományozás egoista: ezzel veszi elejét, hogy bekövetkezzen a korábban említett „rossz”. A következő szakasz a realizmus szakasza, amnek legfontosabb jellemzője a gazdasági értelemben vett számvetés és tervezés: mi volt, mi mire ment el, menyi maradt és mit lehet vele a továbbiakban kezdeni. Végül, ha a korábbi számvetés szakasza sikeres, akkor következik a tartós új élet, új mintákkal és természetesen új körülmények között.
A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy a lottónyertesek igen magas aránya nem jut el ide. Sőt, egyesek megtapasztalva a gazdag életstílus tiszavirág életű ízét, végül rosszabb anyagi és társadalmi helyzetbe kerülnek, mint korábban voltak. Segítségre sem nagyon számíthatnak, „mert gazdag korukban” nem megfeleleően viselkedtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése